Bogárdi Szabó István püspök szavait közvetítette Veres Sándor egyházkerületi főjegyző megnyitójában, aki Isten Szentlelkének jelenlétét kérte a találkozóra, „aki egyedül teheti, hogy Isten lakozzék a szívünkben, hiszen csak általa érthetjük meg, hogy mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága Isten jóvoltának” (Efézus 3, 17-18).
Szűcs Ferenc professzor emeritus Az ember optimumra törekvése és a krisztusi mérték a teológiai gondolkozásban című előadásában a mérnöki munka és teológia közötti kapcsolódó pontokról beszélt. Előadása elején kifejtette: a tudományos paradigmák sokszor megkötnek minket, vagy akár félre is vezetnek, ahogy korábban a geometriai gondolkodás is akadálya lehetett a valóság megismerésének, hiszen összetévesztjük a valóság képletekben való modellezését magával a valósággal. Ezt a különbséget már Arisztotelész is látta, amikor megfogalmazta, hogy az embereket nem a tények, hanem a tények értelmezése választja el egymástól.
Isten útjai nem azonosak az ember útjaival, a gondolatai nem mindig követik a mi logikánkat. Isten a saját tervei alapján dolgozik, és még az emberi tévedés és zűrzavar is az isteni gondviselés szolgálatában áll. Az Újszövetségben ezt a megváltás tervében látjuk igazolódni: „az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő” (Mk 12, 10). A legcsodálatosabb mérnöki teljesítmény Isten részéről, hogy az emberek által elvetett, fel nem ismert Jézus zárja és fogja egybe, és ad értelmet minden korábbi elemnek.
Nem az ember optimumra törekvésével van baj, hanem ha ezt a törekvést összetéveszti azzal, hogy a saját maga építménye a legfőbb cél. Bábel tornyának építése gigantikus vállalkozás volt, egy birodalomépítés kezdete, amiben már kirajzolódik az a törekvés, amely az emberi kreativitást Isten ellenében használja fel. Nem a tervezés és kivitelezés a bűn, hanem a cél.
Jézus mércéje – ahogy a lábmosás története is mutatja, nem a tisztaság és szentség optimális elvárásait jelenti, hanem az ő aláhajlását, megtisztító, felfrissítő és útra indító munkáját. És nincs kétféle mérce, „mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek” (Mt 7,2). A bűnbocsánat is ugyanakkora keresztmetszetű ajtón érkezik, mint amekkorán mi adjuk.
Németh Balázs mérnökmissziós lelkész elődásában egy szélerőmű működéséhez hasonlította a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folyó mérnökmisszió munkáját, melynek egyik lapátja, vagyis működtetője a Műegyetem református lelkészsége, mely 2015 októberében indult. A lelkészség célja a hallgatók, oktatók, munkatársak Jézus tanítványává tétele, az egyház gyülekezeteibe integrálva, hiszen a református hitben rejlő öröm felmutatása a mérnöki hitvallással összhangban megélhető valóság.
A mérnökmisszió másik működtetője egy jövőbeni Református Műszaki Szakkollégium lehet, melynek létrehozásáról beszélve Németh Balázs elmondta, egyszerre van szükség református mentorok, cégvezetők, tanácsadók szakmai partnerségére, és egyházi partnerségre is. Nagy missziós lehetőség rejlik ebben, hiszen a szakmaiság olyan kapcsolópont lehet, melyen keresztül el lehet indulni, ha Isten megnyitja a kapukat. A kollégium létrehozásával egy református műszaki értelmiség formálása, rendszerezése, platformra állítása is céljuk, akik mélyebb, biblikus hivatástudattal rendelkeznek.
Rövid szünet után a találkozó fórumbeszélgetéssel folytatódott Fekete Zsuzsa, a Parókia Portál szerkesztőjének vezetésével. Berzsák Zoltán, építészmérnök, fasori presbiter a beszélgetés elején kiemelte: nagy a felelősségünk, hogyan tudunk a ránk bízott világgal és anyagi eszközökkel gazdálkodni. A csömöri református templom tervezése kapcsán elmondta: a tervezés során olyan szempontjaik is voltak, amik az elkövetkezendő 10-20 évre szólnak. Olyan, alakítható épületben gondolkodtak, ami a jövőnek szól, és sokáig minőségi marad, hisz egy templom meg kell, hogy őrizze méltóságát.
A krisztusi mérce fogalmának meghatározása kapcsán, Harmathy András, a Szentendrei Református Egyházközég lelkipásztora elmondta: annak, hogy itt és most az adott helyzetben hogyan kell döntenem, sok előzménye van, a krisztusi mérce Isten ismeretéből fog következni – meghatározó élmények, a vele való élet, a Biblia ismerete, imádság az alapja. Sokszor drágább a becsületesség, mint amennyi hasznot húzunk belőle, ezért fontos, hogy legyen a vezetők mögött egy támogató közösség, egyház. Mindenki győzni akar a világban, de erősítenünk kell egymást, hogy vannak szép vereségek, ahol egyben maradunk, felemelt fővel tudunk járni.
Arra a kérdésre, hogyan éli meg keresztyénként a munkahelyi feladatait, Pusztai Gábor, közlekedési építőmérnök, térinformatikus kifejtette: a nagyvállaltoknak sok évek során kialakult rutinja, berögződése van, ami nem felel meg a keresztyén értékrendnek. Nekünk az a legfontosabb feladatunk, hogy meg tudjuk mutatni, hogy ahogy mi dolgozunk, élünk, azt lehet örömmel tenni, illetve, hogy a mellettünk dolgozóknak segítsünk kiteljesedni, hogy saját tehetségük szerint tudják véghezvinni a feladataikat.
Tomka János, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője, a KPMG Akadémia vezetője az oktatók felelősségéről való diskurzus során egy személyes példát hozott: „A szervezeti etika az egyik fő tárgyam a jogi karon, amellyel kapcsolatban nagy várakozás van a hallgatókban. A sokféle etikai rendszer összehasonlítása mellett, amiben ők élnek, eljutunk a félév során az aranyszabályig („Úgy tegyetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy azok veletek tegyenek” Lk 6,31) is, ekkor tudunk erről mélyen beszélni, mennyire elfogadható ez számukra, és ha nem, mik az akadályai. Úgy gondolom, a krisztusi mércét bele lehet, és kell is vinni az oktatásba.
Ennek kapcsán Pataki Béla, a BME egyetemi docense, pasaréti presbiter arról beszélt, hogy bár nagyon szeret az oktatásban fiatalokkal dolgozni, mert van bennük lendület, kíváncsiság, fogékonyság, mégis az évek során sokat vesztenek a hitükből, mert valamit elront rajtuk az oktatás. A tömegesedett felsőoktatásban nehéz személyes dolgokat átadni, mert prédikáció-jelleget ölthet egy szakmai tárgy óráján – bár Krisztus tudott 5000 emberhez szólni, nekünk ez kevésbé megy. Fontos, hogy egyszerre kell az egyetemistákat oktatni, számon kérni és motiválni is.
Nagy Sándor korábbi egyházkerületi főgondnok bizonyságtétele után, Veres Sándor (képünkön) zárógondolataiban Isten és az alkotó ember kapcsolatáról beszélt a Zsidókhoz írt levél 13, 14 fejezete – „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük” – alapján. Miközben az Isten az embert alkotó létre hívja, önmagához hívja, hiszen azért teremtett bennünket, hogy őt megtaláljuk. Zarándokok vagyunk, célunk van, az eljövendőt keressük, de amit ezen a földön Istentől kapunk – tehetséget, fantáziát –, úgy igyekezzünk megélni, hogy azzal maradandó, állandó és örökkévaló módon dicsőítsük az Istent.
Szenci-Kovács Emese, fotó: Vargosz
A cikk szerkesztett változata megjelenik a Reformátusok Lapjában.