Mikor belépünk a fesztivál területére, már érezhető, hogy közeledik a hétvége, folyamatosan érkeznek fiatalok hátizsákokkal és sátrakkal, arcukon felszabadult mosollyal. Legnagyobb örömömre ugyanezt a mosolyt látom a Refo500 sátorban levők arcán is.
Teltház
Mint minden fesztiválon, így az EFOTT-on is játékos programokkal, sportlehetőségekkel és esti koncertekkel várják a fiatalokat. Velencén azonban ezek mellett különböző egyetemek és szervezetek sátraival is találkozhatnak az érdeklődök, a Civil faluban nagy a nyüzsgés, sokan kíváncsiak a kitelepülőkre, köztük a Refo500 sátorra is.
A sátor körül az Ifjúsági Iroda önkéntesei segédkeznek, ketten például Kálvin János korát idéző ruhában osztogatnak lufikat és hívogatják az erre sétálókat. A legtöbben lelkesen fogadják az invitálást és kezdetben még félszegen, majd annál bátrabban közelednek a sátor és a játékok felé.
Nem sokkal utánunk érkezik Veres Márton, a fesztivál civil terének munkatársa és megkérdezi a sátorban tevékenykedőket, minden rendben van-e, segíthet-e valamiben. Én pedig őt kérdezem a fesztiválról. „Az EFOTT-on az a célunk, hogy az egyetemi légkört adjuk át a résztvevőknek, ebben komoly segítséget jelentenek a sport- és civil programok is – fogalmaz. – Reformátusként számomra nagy öröm, hogy eljött az Ifjúsági Iroda és még nagyobb, hogy ahányszor erre járok, mindig tele van a sátor.”
Játéktól az ismeretig
A sátorban többen töltenek ki kvízeket vagy olvassák az információs táblákat, de van olyan is, aki csendben színez. Közben egy kisebb társaság sikeresen befejezi a tesztet és lelkesen válogatnak a nyeremények közül, végül kitűzők és matricák mellett döntenek. „Nem tudtam mi ez az egész – vallja be Kinga, a társaság egyik tagja. – Még Kálvin János képeit sem ismertem föl hirtelen, de olyan kedvesen invitáltak minket, hogy nem tudtuk kihagyni. Jó móka volt.” A lány még azt is hozzáteszi, hogy a kitöltött teszt nem csak vicces volt, hanem sokat tanult is belőle. Azért ezt jó hallani.
Én is körbenézek a sátorban, csak most veszem észre az üzenőfalat, melyen különböző cetlikre írt jókívánságok és idézetek vannak. Többek között egy olyan is, amelyiken valaki egy kockás szoknyás lányt szeretne megtalálni, akit itt látott a hét elején. Olvasgatás közben félre kell lépnem, mert látom, hogy egy lány is üzenetben szeretné megköszönni, hogy itt lehetett. Eközben többen betérnek csocsózni, de vannak olyanok is, akik a sátor előtti asztalon játszanak a társasjátékokkal és közben az önkéntesekkel beszélgetnek. Az már biztos: innen senki nem távozik úgy, hogy pár dolgot meg ne tudna a reformációról.
Kapcsolódási pont
Szontágh Szabolcs, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője elmondja, mennyire meglepte őket a felkérés, hogy önálló programmal készüljenek a fesztiválra. „Ez annak az évek óta tartó munkának az eredménye – mutat rá a református lelkész –, hogy nem bezárkózunk, hanem igyekszünk kapcsolódni azokhoz a kezdeményezésekhez és szervezetekhez, melyeken keresztül elérhetjük azokat a fiatalokat is, akik még nem, vagy csak lazán kapcsolódnak az egyházhoz.”
Azt is megtudom, hogy az elmúlt években szoros kapcsolat alakult ki a Magyar Ifjúsági Konferencia és a Zsinati Ifjúsági Iroda között, az előbbivel kapcsolatban álló Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának javaslatára érkezett a Refo500 sátor a fesztiválra. A lehetőséget először meglepetéssel vegyes örömmel fogadták az iroda munkatársai és önkéntesei, de ez hamar átcsapott lelkesedésbe. „Azonosultunk vele, hogy úgy tudjuk az egyház különleges évfordulóját ünnepelni, hogy nem csak magunkat veregetjük vállon, hanem nyitunk más fiatalok felé is” – teszi hozzá az irodavezető.
Ez a nyitás tökéletesen működik a fesztiválon, mialatt beszélgettünk, teljesen kicserélődtek a látogatók, új arcokat látok a csocsó mellett és a színező fölött is. „Már tegnap is nézegettem, mi lehet itt, de nem volt ilyen jó idő, ezért nem jöttem be. De kár lett volna kihagyni, a reformátusok jó fejek” – vigyorog rám Péter, aki épp egy torzított szemüvegen keresztül próbált elolvasni egy igei részt. Mivel sikerrel járt, büszkén veszi át nyereményét ő is.
Egy út kezdete
„Az esős idő ellenére is jó, hogy itt vagyunk, eddig több, mint kétszáz fiatal jött be hozzánk – válaszol Keszegh Réka, az Ifjúsági Iroda egyik önkéntese, mikor tapasztalatairól kérdezem. Azt is hozzáteszi, hogy komoly segítséget jelentenek a Kolozsvárról érkező teológus hallgatók, akik szintén önkéntesként vesznek részt a programok lebonyolításában és szakértelemmel fordulnak az ide betérőkhöz. „Az üzenetünk akkor ér majd igazán célba, ha más fesztiválokon is, még több fiatalnak vihetjük hírül a reformáció ötszázadik évfordulóját és azt, hogy lehet vidáman fesztiválozni keresztyén lelkülettel is” – teszi hozzá Réka.
A nap folyamán sok fiatalt láttam betérni és kicsit elcsendesedni a Refo500 sátorban. A rengetek program és lehetőség ellenére sem siettek és nem sietnek még most sem, pedig lassan kezdődnek a koncertek. Körbenéznek, kérdeznek és játszanak. Egy fiún észreveszek egy EFOTT-os pólót és rajta a hét mottóját. „Csak szabadon” – hirdeti a felirat, én pedig arra gondolok, hogy valójában pont erről mesél ez a sátor is.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András