2014 májusa óta a REV főtitkára. Hogyan tekint vissza az elmúlt két év szolgálatára?
Főtitkári szolgálatom kezdetén komoly problémákkal néztünk szembe, de hálásan mondhatom, a REV ma erősebb, mint korábban. 2014-ben pénzügyi problémák miatt Genfből Hannoverbe kellett költöztetnünk a központi irodát, ez viszont további problémákat szült. A REV partnerszervezetei a székhelyünk áthelyezését úgy értékelték, mint az ökumené iránti elkötelezettségünk csökkenését. Tagegyházaink nagy része ugyan egyetértett a költözéssel, de sokan kifogásolták, hogy még beljebb húzódunk Európába, ráadásul egy evangélikus városba, ahelyett, hogy egy olyan régió mellett döntöttünk volna, melyben református családunk növekszik. Energiáim nagy részét az emésztette fel, hogy ezeket a problémákat igyekeztem megoldani, a tévképzeteket eloszlatni és megmutatni, hogy ugyanolyan elkötelezettek vagyunk az ökumenikus közösség, valamint az Európán kívüli reformátusság felé.
A reformáció 500 évvel ezelőtt Európában született meg. Mi a helye, szerepe napjainkban az európai egyházaknak a reformátusok világméretű családjában?
Az európai református egyházak, főleg Svájc vagy Németország hagyományosan vezető szereppel bírnak, de családunk egyre inkább egy tényleges világközösség képét mutatja. Egyre nagyobb súlya van az olyan afrikai vagy ázsiai református egyházaknak a szervezetben, melyek nem európai gyökerűek. Sok egyházunk szerte a világban gyorsan növekszik, míg Európában stagnálnak vagy zsugorodnak közösségeink. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ezek az egyházak a szekularizáció eredményezte kisebbségi helyzetben sem veszítették el életképességüket. Az ortodox többségű országban létező kis Görög Református Egyház sokakat meglepett, ahogy újra felfedezte elhívását a migránsok közötti szolgálat során. Tavalyi látogatásunkon betekintést nyertünk a Kárpátaljai Református Egyház szolgálatba, így tapasztalatból mondom: a 450 éve létező, jelenleg kisebbségi helyzetben élő magyar református közösségek sem „múzeumok”, hanem élő közösségek.
Tudtommal Ön évekig élt a Közel-Keleten, most pedig Nyugat-Európában lakik. Milyen tapasztalatai vannak az iszlámmal kapcsolatban? Van-e okunk a félelemre?
Jeruzsálemben éltem abban az időszakban, amikor a radikális Hamász hatalomra jutott Palesztinában. A keresztyének nagyon aggódtak, hogy alakul majd a kapcsolatuk a muszlim kormánnyal, egyáltalán az arab szomszédaikkal. A keresztyén kisebbség mégis hatással tudott lenni a muszlim többségre, mert volt víziójuk a két közösség kapcsolatát illetően. A nők és a férfiak egyenjogúsága, a nők iskoláztatása és más alapvető emberi jog is bekerült a keresztyének hatására a palesztin alkotmányba. Egy tapasztalatból persze még nem lehet általános igazságokat levezetni, hisz ez nem egy egységes régió, országonként más a helyzet. Az azonban általánosan igaz – s ezt egy Palesztinában szolgáló evangélikus püspök mondta –, hogy nyugaton a keresztyének az iszlám nagykövetei. Azzal ugyanis, hogy egy radikális muszlim kisebbség terrorakciói miatt démonizáljuk az egész iszlámot, felrázzuk és védekezésre késztetjük az arab világot, tulajdonképpen az iszlamizmus politikáját támogatjuk. Keresztyénekként nem az iszlámot kell támadnunk, hanem az igazságtalanságot, az erőszakot és az előítéleteket.
2015 elején a REV küldöttsége az ukrajnai polgárháborús helyzet miatt Kárpátaljára látogatott. Milyen további lépéseket terveznek ebben a témában?
Ez az egyik példája annak, hogyan értjük mi a közösségünk szerepét. A REV vezetése egyfajta „globális hang”, mely az európai politikusok és az ENSZ figyelmét igyekszik felhívni az igazságtalanságra, s ennek érdekében mozgósítja tagegyházait. Hiszem, hogy az egyházaknak szerepük van az elmélyülő válság megoldásában. A Kárpátaljai Református Egyház számíthat az imádságunkra, a hangunkra és a segítségünkre. Utóbbiban a REV európai régióját vezető testület konkrét javaslatát várjuk, hiszen regionális szinten sokkal jobban ismerik a problémát.
Milyen céllal látogatott el a Generális Konvent közgyűlésére? Mit gondol a magyar reformátusok egységéről?
Önök a reformátusok világméretű családjának tagjai, természetes hát, hogy tartjuk a kapcsolatot. Azért jöttem, hogy személyesen hívjam Önöket arra, hogy gondolkodjanak velünk közösen a jövő évi lipcsei nagygyűlés témáin, imádkozzanak a találkozóért, vegyenek részt annak szervezésében és delegáltjaik is legyenek jelen az eseményen. Európa egyházainak nehéz kérdésekkel kell szembenézniük, melyekről a magyar református egyházaknak sajátos, nem egyszer másokétól eltérő véleménye van. Azért is jöttem, hogy jobban megértsem az Önök nézőpontját, s hogy bátorítsuk egymást szolgálatainkban. Az a modell, ahogy ez a hét egyház együttműködik, inspiráló számunkra.
Chris Ferguson a kanadai Krisztus Egyesült Egyházának lelkésze. Korábban szolgált Dél-Amerikában és a Közel-Keleten is, 2014-től a Református Egyházak Világközösségének főtitkára. Vezetésével a REV kivette a részét az Egyházak Világtanácsának „Igazságosság és béke zarándoklata” című programjában, különböző békefolyamatokban, elindította az emberkereskedelem ellen küzdő, „Teérted töretett meg” című kampányát, valamint református hangot igyekszik vinni a megigazulástanról szóló katolikus-evangélikus teológiai párbeszédbe, azzal a konkrét céllal, hogy jövőre a REV is csatlakozzon a megigazulásról szóló Közös Nyilatkozathoz. Chris Ferguson július 5-én Kassán részt vett és előadást tartott a Kárpát-medencei református részegyházak tanácskozó fórumán, másnap pedig a Magyarországi Református Egyház missziójával ismerkedett.
Feke György, fotó: Asszonyi Eszter