„Ha” helyett „hogyan”
„A megbeszélés célja, hogy jobban megértsük egymást, egymás véleményét a menekültkérdésben, és két nap közös munkájával megoldást találjunk erre a nehéz kérdésre” – szögezte le köszöntőjében Bogárdi Szabó István.
Manfred Rekowski, a Rajnai Protestáns Egyház elnöke megnyitójában kiemelte: bár egész Európát megrázza a kérdés, nincs fenntartható és mindenki által elfogadott megoldás, csak saját – nemzeti, egyházi, szervezeti, egyéni – álláspontok. „Az egyház feladata felhívni a figyelmet arra, hogy ne csak saját érdekünket nézzük, hanem másokét is. Minden menedékkérőt fogadni kell, függetlenül attól, milyen ok miatt és honnan menekül, az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett. Nem a »ha«, hanem a »hogyan« kezdetű mondatok ideje érkezett el” – szögezte le Rekowski. Hozzátette: az egyház feladata az etikai normákra emlékeztetni, arra, hogy keresztyének vagyunk, felidézve, milyen útmutatást ad számunkra e kérdésben is a Szentírás. „Minden oldalnak össze kell fognia a megoldáshoz. Reformátusként ebben különös küldetésünk az államot segíteni, jóléti megoldást találni, Istenhez imádkozva, az életet értékelve” – fejezte be köszöntőjét.
Nem csak szólamok
A résztvevők saját menekültkérdéssel kapcsolatos élményeikkel mutatkoztak be. Volt, aki friss tapasztalatot osztott meg: az egyik résztvevő egy gambiai menekült elveszett fivérének megtalálásában segített, a másik nemrég gazdasági okokból külföldre emigrált saját családtagjairól-rokonairól mesélt, ismét más évtizedek alatt tökéletesen integrálódott, ma teljes értékű európai polgárként élő egykori menekült szomszédjáról beszélt. Volt, aki arról számolt be, hogy a gyülekezetét az érkezett menekült keresztyének segítettek életben tartani, más saját magát mutatta be menekültként, hiszen Európában sokan vagyunk, akik – saját magunk vagy szüleink – nem abban az országban élünk, ahol születtünk. Volt, aki Kálvin élettörténetét felidézve arra emlékeztetett, hogy a reformáció is menekültekhez köthető, és akadt olyan is, aki a menekültség meghatározását nem a pillanatnyi lakhelytől, hanem attól tette függővé, hogyan akarja magát érezni az ember. A vendéglátó Bogárdi Szabó István saját példájával idézte fel, hogy mindkét nagyapja, bár eltérő időben, de a határon túlról érkezett, valamint azt, hogy a jugoszláv háború idején családjával hosszabb időre befogadtak egy boszniai menekült házaspárt. „A menekültügy nem szólhat csak szólamokról. Ha valaki úgy érzi, feladata van ebben, fogadjon be saját maga menekültet az otthonába” – tette hozzá.
Kétféleképpen a menekültekről
Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Intézetének docense előadásában a menekültek fogadtatásának két, egymástól markánsan eltérő teológiai vonatkozását mutatta be. Az első szerint Krisztus nevében szeretettel kell fogadnunk az érkezőket, mert a befogadás hitünk lényege. Az állítást olyan bibliai szakaszok támasztják alá, mint Ábrahám elhívása, Jézus Egyiptomba menekülése, az irgalmas samaritánus története vagy a juhok és kecskék példázata. Az előadó külön érvként kiemelte, hogy Kálvin is menekültként volt jelen Genfben.
A második vélemény szerint generációnk történelmi felelőssége a keresztyén Európát megvédeni a tömeges migráció egzisztenciális veszélyétől. Ehhez a véleményhez kapcsolódik az a gondolat is, amely Magyarországot mindig is Európa, a nyugati világ, a keresztyénség pajzsaként mutatta be. Hozzátette: a 16. században, amelyhez ez a gondolat kötődik, bonyolultabb volt helyzet, mint ma. Emlékezetett arra, hogy a magyar csapatok egy része a törökökkel szövetségben vonult Bécs, a Nyugat, a keresztyénség ellen, így az ott szolgáló lelkészeknek nem lehetett könnyű ezt megmagyarázniuk.
Gonda László a Generális Konvent nyilatkozatát idézte az európai migrációról, amelyben a védelem gondolata mellett a szociálisan érzékeny, befogadói aspektus is megjelenik. A vélemények sokszínűségét és eltérőségét érzékeltetve ezzel szemben álló példaként hozta fel a Csongrádi Református Egyházmegye 2015-ös nyilatkozatát, amely teljes egészében a protekcionista megközelítést tartalmazza.
Felelősségünk határai
Az előadó a lehetséges dilemmák közé sorolta a már említett két teológiai szempont (Európa védelme szemben a szolidaritás gondolatával az érkezőkkel és a már itt lévőkkel kapcsolatban) mellett az egyház és állam felelőssége határának, állam és egyház eltérő cselekvési lehetősége, az érzületetika és felelősségetika szembeállítása vagy kombinálása, a bűntudat és szánalom politikája, valamint a periféria küldetése kérdéseit. Konklúzióként a 3Móz 19,18 szavait idézte: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, és a résztvevők figyelmébe ajánlotta Nagy Dorottya migrációról és teológiáról írt könyvét.
Az előadásra reflektálva a résztvevők kiemelték, hogy a keresztyén Európa védelme parancsának nincs bibliai alapja, az egyház és az állam feladata a védelem és a befogadás egyaránt. Felvetődött kérdésként a keresztyén Európa-fogalom meghatározása. Megjegyzésként hangzott el, hogy a mások felé nyitás segíthet az önmeghatározásunkban is. Elhangzott még a befogadó Európa gondolata, ahol minden érkező, köztük a honfoglaló magyarok és a menekültek is otthont találhattak és találhatnak.
A menekültkezelés válsága
Doris Peschke, az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának főtitkára előadásában hangsúlyozta, hogy több mint ötven éve működő ökumenikus szervezetük egyaránt foglalkozik a menekültek és az integráció kérdésével: a bevándorlókkal és menedékkérőkkel, a rasszizmus- és diszkriminációellenességgel. Számos adattal alátámasztott előadásában hangsúlyozta, hogy a menekültek kétharmada, negyvenmillió ember saját hazájában él menekültként, a húszmillió hazáját elhagyott menekült többsége a Közel-Keleten és Afrikában (többek között Libanonban, Jordániában, Törökországban, Kenyában) tartózkodik, míg a huszonnyolc európai országban 2015-ben 1,2 millió menedékkérőt regisztráltak. Véleménye szerint Európában nem menekültválságról, hanem elsősorban a menekültkezelés válságáról beszélhetünk. Az Európába érkezett menekültek száma pontosan nem ismert, hiszen sokan több országban is regisztráltak, mások pedig sehol sem. Szomorú tény, hogy a több mint egymillió érkezőből közel négyezren haltak meg az úton.
A 2013-ban létrehozott közös európai menekültügyi rendszer, amelyet 2015-ben vezettek be, egységes menekültügyi politikai igény alapján született meg. Doris Peschke külön problémaként említette, hogy a menekültválság több európai országban, így Görögországban és Olaszországban is a gazdasági válsággal párhuzamosan jelentkezett.
Dönteni a számok ismeretében
Az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága munkájának célja, hogy a keresztyén értékeket képviselve tegyenek ajánlásokat az európai kormányoknak és segítsék azokat a menekültügy kezelésében. 2014-es kongresszusukon az attitűdök változtatásának szükségességére hívták fel a figyelmet, 2015-ben az Európai Unió tisztviselőivel találkoztak. Peschke sajnálatosnak nevezte, hogy eddig csak töredéke valósult meg az általuk szükségesnek látott lépéseknek. Véleménye szerint szükséges a gazdasági menekültek legális belépésének, a humanitárius vízumoknak, a krízisben lévő országok vízumfeltételeinek revíziója az embercsempészet visszaszorítása és a biztonság növelése érdekében. Kiadványuk, a Mapping Migration, amely internetes formában is elérhető szervezetük honlapján, valós számadatokkal segít a tisztánlátáshoz szükséges adatok megismerésében, hogy eloszlassa a valótlan adatokkal támogatott félelmeket, segítse a politikai diskurzust.
A főtitkár asszony a válságot globálisnak látja, így annak globális elismerését is fontosnak tartja, ezt a szándékot tükrözte az ENSZ 2016. márciusi csúcstalálkozója is, amelynek nyilatkozatai a májusi közgyűlésen is előterjesztésre kerültek. Doris Peschke hangsúlyozta: fontosnak látja, hogy ne csak bibliai idézet maradjon a „ne félj!” gondolata. Szervezetük azon dolgozik, hogy ezt átültessék a valóságba. Ódor Balázs, az MRE külügyi irodavezetője megköszönte az előadást, és hangsúlyozta, hogy attitűdváltás valóban csak valós számok és tények megismerése alapján lehetséges.
Nehézség az idegengyűlölet
Az egyes országok esettanulmányainak sorában a magyarországi menekülthelyzetről Kanizsai-Nagy Dóra, az MRE menekültmissziójának vezetője számolt be. Előadásában bemutatta a menekültek számának növekedését a 2008-as 3100-ról a 2015-ös több mint 177 000 főig. Beszámolt arról, hogy a misszió célja elsősorban a maradni szándékozók integrációjának elősegítése, amelyben eredményes munkát folytatnak. Örömmel hirdette, hogy egyik kliensük éppen a tanácskozás előtti napon kapta meg a magyar állampolgárságot. Munkájukat nehezítő tényezőként emelte ki az idegengyűlölet növekedését.
Megtorpant befogadás
A svédországi tapasztalatokat Emanuel Furbacken, a Svéd Protestáns Egyház menekültügyi referense ismertette. Elmondta, hogy Svédország sokáig a leginkább befogadó országként jelentkezett, ahol világszerte kimagasló a külföldön született lakosok aránya. A menekültválság növekvő számainak köszönhetően mára a népesség két százaléka, 190 000 fő él menekültként a 9,5 milliós országban. 2016-ra az előző év magas menekültszáma radikálisan csökkent. Bár a közvélemény hozzáállása alapvetően és általánosságban támogató, az idegenellenesség és a félelem növekszik, így a törvényhozás elé júliusban új törvény kerül, amely megnehezíti és meghosszabbítja a menekültügyi adminisztrációt. Az új törvény tervezete elleni tiltakozást az egyházak vezetik.
Cél az integráció
A németországi menekültügyről Rafael Nikodemus, a Rajnai Protestáns Egyház menekültügyi referense számolt be. Németországba 2015-ben 1,1 millió menekült érkezett, elsősorban Szíriából, Irakból, Afganisztánból. A kezdetben meggyorsított menekültügyi adminisztráció a nyártól megváltozott, szigorodott. A közvélemény fogadtatása a menekültügy kapcsán területi eltéréseket mutat: a városokban kedvezőbb, vidéken elutasítóbb. „A befogadás csak egy lépés, az integráció kiemelten fontos feladat” – tette hozzá Nikodemus. Hangsúlyozta, hogy véleményük szerint a befogadásnak etnikai-vallási hovatartozástól függetlenül kell megtörténnie. Beszámolója végén kiemelte, hogy a menekültügyi munka felélesztette az egyházi életet, munkájukat sok önkéntes, köztük új jelentkezők is támogatták.
Biztonságos átkelők
Olaszországból Francesco Sciotto, a Valdens Egyház képviselője beszélt a Biztonságos átkelők (Safe Passages) programról, amelynek kidolgozásában fontos szerepet vállalnak a valdensek is. Hálát adott Istennek a lehetőségért, hogy ebben az elhívásban kapcsolódhatnak be – a Gonda László által is említetteknek megfelelően – a periférián lévők, a marginalizáltak segítésébe. Leszögezte: a menekültek védelme szerinte elsősorban állami feladat. Programjuk humanitárius folyosók kialakítását kezdeményezi, amelynek keretében az embercsempészek és „halálhajóik” ellenében a kiinduló országokban létesítenek regisztrációs pontokat, hogy előzetes adatgyűjtés, ellenőrzés után biztosítsanak biztonságos belépést Európába a vízumot kapottaknak. Az első beléptetőpontot Libanonban hozták létre, ahol jelenleg több mint kétmillió szíriai menekült tartózkodik.
Két válság egyszerre
Görögország speciális helyzetéről Alexandra Nikolara, a Görög Református Egyház menekültügyi referense beszélt, hangsúlyozva: országukat egyszerre két válság érte, a gazdasági és a menekültválság. A gazdasági válság miatt lépéseket tett egyház a menekültválságra így gyorsan tudott reagálni, segítő-támogató karitatív munkájukat országszerte végzik. Beszámolt arról is, hogy az országban növekszik a félelem és a felháborodás, ennek ellenére a lakosság határozottan segítőkész maradt.
Az otthagyottak nézőpontja
Az ukrajnai válság menekültügyi vonatkozásairól Kanizsai-Nagy Dóra számolt be. Az országban a bejövő és a kimenő menekültek száma közel azonos: a legtöbben Magyarországra, Lengyelországba és Oroszországba vándoroltak, de jelentős belső menekülthullám is tapasztalható.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke személyes hangvételű előadásában a népmozgás és a menekültek kérdésében új szempontokra is felhívta a résztvevők figyelmét. Egy szíriai menekülttől hallotta, hogy országából a háború, a gazdasági nehézségek, a biztonság és az egészségügyi ellátás hiánya miatt jött el. „Ezt nálunk is bárki mondhatná” – tette hozzá. Egy friss közvélemény-kutatási adatot idézve elmondta, Ukrajnában a 18 és 35 éves kor közötti népesség 55 százaléka szándékozik végleg elhagyni hazáját. A háborús övezetet is sokan hagyták el – az idősebbek az országon belül, a fiatalok máshol keresve boldogulásukat. A másfél éve még tapasztalható patriotizmus egyrészt szélsőséges nacionalizmusba, másrészt teljes kiábrándultságba csapott át. Mindennek következtében óriási a munkaerőhiány, a fiatalok távozása után javarészt csak asszonyok, gyerekek és idősek maradnak, a róluk való gondoskodás az egyháznak ad új feladatot. A befogadó országokban a többségében aktív menekültek az integrációt követően hamarosan tevékeny munkaerőként és adófizetőként jelentkeznek, míg a hátrahagyott országokban, amelyek felnevelték, taníttatták őket, bizony hiányoznak. „Így is lehet nézni ezt a kérdést. Az európai országok befogadókészsége nekünk rosszul esik, nehéz ezt feldolgozni” – tette hozzá.
Ideál és valóság
A tanácskozás második napját Martin Engels áhítata nyitotta, aki az irgalmas samaritánus példázatát olvasta fel. A Német Református Szövetség képviselője prédikációjában kiemelte: a Szentírás azt mutatja be, amilyennek a világnak lennie kellene, míg a médiában azzal szembesülünk, amilyen maga a világ.
Az előadások sorát Martina Wasserloos-Strunk, a Református Egyházak Világközössége (REV) Európai régiójának alelnöke folytatta, aki a nemrég felállított menekültügyi munkacsoport munkájáról beszélt röviden. Elmondta, a munkacsoport létrehozásában fontos cél volt, hogy segítsen megfogalmazni hogyan is értelmezhetjük magunkat európai keresztyénekként a menekültügy kapcsán, segítsen bátorítani, erősíteni mindannyiunkat. A teológiai iránymutatásokat is figyelembe véve dolgozik a csoport, amelynek tagjai igyekeznek valódi cselekvéseket célzó programokat megfogalmazni a tagegyházak felé, segíteni a keresztyén–muzulmán párbeszédet, bevonva abba a közel-keleti keresztyén közösségek tagjait is, megosztani a bevált tapasztalatokat és erősíteni a szolidaritást.
A tanácskozás gondolatainak összefoglalását Aaron C. Stevens, a Budapesti Skót Misszió lelkésze segítette. Az elhangzottak alapján kiderült: bár sok hasonlóság mutatkozik a történetekben, sok tekintetben nincsenek pontos, egyformán értett meghatározások. Vannak fogalmak, amelyek részben mindenkinek mást jelentenek, részben kiüresedettek. Másrészt van két eltérő narratíva a menekültügy történéseinek átadására. Zavaró, ha csak a saját szempontunkból nézzük a történetet, mert nem látjuk a teljes képet, nem látjuk meg, hogy a történet további szereplői is emberek.
Ne hallgassunk!
Az összefoglaló vita során számos kérdés felmerült. Vajon a válság az, hogy jönnek emberek, vagy maga a félelem attól, hogy jönnek? Európai vagy globális a válság? Segíti-e a válságot a pontatlan vagy félrekommunikált számok keltette félelem?
A keresztyén Európa gondolatának vitájában Martin Engels és Manfred Rekowski egyetértettek abban, hogy a fogalmat azok a radikális politikusok használták és használják ki, akik a félelemszavazatokra apellálnak. Gonda László hozzátette: nem kerülhetjük ki, hogy beszéljünk erről a kérdésről, hiszen napjaink politikai diskurzusának része, és fontos esélyt hagyunk ki, ha hallgatunk. Keresztyénként ez jó esély arra, hogy a valódi értékekről beszéljünk, egyben felhívás az egyháznak arra, hogy megossza a közvélemény előtt, mit is tesz a menekültekért. Joshua Ralston az Edinburgh-i Egyetem Muzulmán-Keresztyén Párbeszéd Intézetétől kifejtette: a keresztyén Európa gondolata mellett ne felejtsük el a liberális értékek, a liberális Európa gondolatának védelmét sem. Ódor Balázs ezt kiegészítette azzal, hogy egyben a szekuláris tér védelméről is beszélnünk kell, hiszen mi, protestánsok hoztuk létre azt. Az érkező menekülteknek azt kell megérteniük, hogy ahová érkeztek, az egy szekuláris Európa.
Hogyan ne féljünk?
A keresztyén Európa védelméről beszélve Bogárdi Szabó István hozzátette: nem szabad elfelejtenünk ennek a gondolatnak a relativitását, hiszen jó negyedszázada ez a fogalom csak Nyugat-Európát jelentette. Hangsúlyozta: a keresztyén Európa védelme nem lehet keresztes háború, sokkal inkább a keresztyén eredetű értékek védelme. Doris Peschke hangsúlyozta a vallásos „írástudás”, a vallásos műveltség terjesztésének fontosságát, hiszen napjaink Európájában sokan nem értik sem a keresztyénséget, sem a vallásos értékeket, így az idegenek iránti tiszteletet sem.
Francesco Sciotto kiemelte: Jézust követve fontos tudatosítanunk, hogy a menekültüggyel kapcsolatosan jelentkező félelem nem csak a miénk, az egyben a menekülteké is. Bogárdi Szabó István szerint a kérdés az, hogyan ne féljünk, hiszen félelem mindannyiunkban van, azt le kell győznünk. „A félelem ellentéte nem a bátorság. A félelmet szeretettel, szerénységgel és felelősséggel tudjuk legyőzni” – jelentette ki a püspök.
Szöveg: Körösvölgyi Zoltán, fotó: Dimény András, Vargosz