„Mert nemcsak megvan az ideje, de ad is időt Isten feladataink elvégzésére, ha tőle kérjük" – Telepóczki Márta írása.
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)
Ebben az évben az anyák napja a munka ünnepére esik. Sokszor lehetnek olyan idők, amikor valamilyen együttállás elgondolkodásra készteti az embert. Személyesen vet fel kérdéseket, de olyanokat, amelyeket más is feltehet magának. Én is megtettem: anya vagyok és dolgozom. Hiszem és tudom, hogy Isten nagy kegyelméből van két gyermekem, és szintén az ő segítségével munkahelyem.
Sikerült fiammal és lányommal is otthon maradni három-három évig: velük lehettem, napi huszonnégy órában terelgethettem őket fizikai, szellemi és lelki értelemben is. Fülembe cseng édesanyám szava: „Használd ki ezt a velük töltött időt, mert hamar elmúlik.” Hittem is, nem is, de most már tudom: tényleg.
Hat év után álltam újra munkába, amit kicsit vártam is, meg nem is. Persze ez most más helyzet, mint amikor még nem volt férjem, nem volt gyermekem, és úgy tudtam, akartam helytállni a munkahelyemen.
Legyünk őszinték, minden anya életében legalább egyszer felmerül a kérdés: család és/vagy munka? Életem sok fordulópontján a Prédikátor szavai adtak erőt, biztatást: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)
Mert nemcsak megvan az ideje, de ad is időt Isten feladataink elvégzésére, ha tőle kérjük. Nem mindig könnyű, de az anyaság kimondhatatlan szépsége felülír mindent. Ez persze nem azt jelenti, hogy a munkánkat hanyagoljuk el. (Sőt sokszor látni anyákat, akik – maguknak, talán csak titokban megfogalmazva – még többet vállalnak, mint amit elvárhatnak tőlük. De ki várhatja el? Saját maga? A környezete?)
Nekem sokat jelentenek a más édesanyáktól merített példák. Lássuk meg a minket körülvevő, közelünkben élő rokoni vagy baráti családokat. Lessük el: ők hogyan csinálják. Egy-egy jó gyakorlat, ötlet a mindennapi élet apróbb vagy jelentősebb kérdéseinek megoldásában sokat segíthet.
Mert egy nő számára egyaránt fontosnak kell lennie, hogy a fia rajzát ne felejtse az óvodában, és hogy odaérjen a munkahelyi megbeszélésre.
Mert egy nő számára egyaránt fontosnak kell lennie, hogy a végére járjon, miért is lázas több napja a lánya, és hogy jó kérdéseket tegyen fel az interjúalanynak.
Itt nem a vagy-vagy kérdés a döntő, hanem az, hogy amikor este mesét mondok a fejemből – mert „anyának egy könyv van a fejében” –, akkor tudjak rájuk figyelni teljesen. Amikor pedig cikket írok, ne azon járjon közben a fejem, hogy az apjuk el tud-e értük menni idejében.
És igen, mégis milyen sokszor beleesünk ebbe a „hibába”. Hiba? Nem, nem gondolom. Az élet összetettségének titka ez, amely megélt, átélt aggódást és megnyugvást, sikertelenséget és elismerést, bánatot és örömöt is jelent, mert: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Telepóczki Márta
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2016. május 1-i számában.