„Az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” – idézte a Zsoltárok könyvét az előadó. „A munkánk tárgya nem a gyermek, hanem a pedagógia. Nem az én karrierem építésének az eszköze a gyermek, nem az én sikereimnek a helye az osztályterem. Egy ajándékot kapok, ezért az ajándékért adok hálát és ezzel az ajándékkal dolgozom. Próbálom megőrizni és gyarapítani ezt a gyümölcsöt” – fogalmazta meg a kiindulási pontot Szontagh Pál.
Kompetenciaalapú értékelés
Sokan úgy vélik, hogy a keresztyén intézményben dolgozók egy kilencediket is hozzátehetnének a meglévő nyolc pedagógus kompetenciához, és ez nem lenne más, mint a keresztyén értékek átadásának kompetenciája – mondta az előadó a kompetenciaalapú értékeléssel kapcsolatosan. Mások véleményével összhangban azonban ő azt vallja: a keresztyén érték olyan ismerethalmaz, aminek bele kell épülnie minden egyéb pedagógusi tevékenységbe. „Ezért nem gondolom, hogy van kilencedik, keresztyén kompetencia. Ez nem egy többlet óra, plusz elem a keresztyén iskolában. A keresztyén értékek átadásának szemléletmódja át kell hassa minden tevékenységünket, nemcsak az oktatásban, hanem az egész életünkben. A tervezéstől a megvalósításig, a közösség építéstől személyes elköteleződésig, a kommunikációig” – fogalmazott az RPI vezetője. Idézte Rózsai Tivadart, a debreceni kollégium legendás vallástanárát, aki egy nevelőtestületi értekezleten így fogalmazott: „Átvitt értelem ugyan, de nevelési szakkönyvünk valóban a Biblia.” Ez azt jelenti, hogy van egy útmutatónk minden kompetenciához. Az igazgató a kompetenciaalapú értékelés mentén vette végig a keresztyén pedagógia sajátosságait, mind a nyolc kompetencia esetében a Biblia igéin keresztül világította meg az egyházi oktatás többleteit.
1. Szakmai feladatok, szaktudományos, szaktárgyi tantervi tudás
Mózes második könyvéből hozott példával – a szövetség ládája elkészítésének leírásával – jelezte, hogy szaktudás nélkül nem lehet megfelelni Isten parancsolatainak. Továbbá Jakab leveléből vett idézet alapján – „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.” – láttatta: önmagában az elméleti tudás, akár az elméleti hit, kevés. Szaktudás és cselekvés nélkül nem tudjuk betölteni azt a küldetést, amit Isten bízott ránk.
2. Pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó önreflexiók
A Jób által megfogalmazott igék alapján – „Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét.” – egy érdekes kérdést vetett fel az igazgató: mi keresztyének miként gondolkodunk a tervezésről? Az isteni meglátás tervének milyen eszközévé tudunk válni? „A tervezés egy új dimenziót kap a keresztyén pedagógus életében. Egy alázatos gesztusról van szó, hogy egy nagy tervnek vagyunk egy kicsiny részesei, és ebben a dimenzióban kell a tervező munkánkat is elvégezni” – mondta.
3. A tanulás támogatása
„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.” A tanulásmódszertan alapvetése áll előttünk e példabeszédi idézetben – véli Szontagh Pál, ez jelentheti bibliai aspektusból a tanulás támogatását. A tudás átadásának gesztusára különösen is felhívta a figyelmet, vagyis a pedagógusnak fáradhatatlannak kell maradnia az általa megismerteknek – az általa megismert örök igazságoknak – továbbadásában.
4. A tanuló személyiségének fejlesztése
„A jó tanár nem tantárgyakat tanít, még csak nem is osztályokat, hanem személyiségeket oktat, nevel. Ha komolyan vesszük a zsoltárosnak a szavát, hogy az Úr ajándéka a gyermek, akkor nincs én osztályom, én tanítványom, hanem rám bízott személyiségeket próbálok oktatni, nevelni” – összegezte meglátásait az előadó. Jézus egész munkásságában megfigyelhető, ahogy a legelesettebbekhez, ahogy a perifériára szorultakhoz fordul. Számára nincs elveszett tanítvány, ezért – Szontagh Pál szerint – a tanárnak is meg kell próbálnia így munkálkodni. „Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!”A Példabeszéd soraival a tanulók személyiségének megismerésére buzdított.
5. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, esélyteremtés, nyitottság a különböző társadalmi-kulturális sokféleségre, integrációs tevékenység, osztályfőnöki tevékenység
„Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” Nemcsak pedagógiai szempontból megfontolandók a Zsidókhoz írt levél ezen szavai – jelezte az előadó, aki a gyülekezetek és az iskola közösségének egymásra épülésére hívta fel a figyelmet. Szontagh Pál jelezte a résztvevőknek: sokszor elhangzik, hogy az egyházi oktatás nem figyel kellőképpen a hátrányos helyzetűekre. Mint elmondta, ezeket az állításokat nem egyházi, tudományos kutatások cáfolják. Példaként említette, hogy hozzáadott pedagógiai érték vizsgálatánál felülreprezentáltak az egyházi iskolák, ezen a listán harmadik helyen van a Mezőtúri Református Kollégium. Ezek az intézmények nincsenek benne a száz elit iskola körében, de mégis tudnak valamit a tanulói csoportok, közösségek segítéséről, az esélyteremtésről, a társadalmi integrációról. Továbbá szociológiai kutatások is mutatják, hogy református közoktatási intézmények tanulóinak jelentős hányada hátrányos helyzetű családból származik – mondta.
6. Pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelés, elemzése.
„Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd” – e jézusi mondatnak minden keresztyén pedagógus számára figyelmeztető alapvetésnek kell lenni akkor, amikor bármilyen módon értékel, megítél – hangsúlyozta a hatodik kompetencia elemzésekor. Tény, hogy az értékelés megkerülhetetlen, semmilyen tudatos, tervezett tevékenység nem lehet meg nélküle, viszont a keresztyén pedagógus értékelési viszonyrendszerének középpontjában az örök isteni értékeknek kell állnia.
7. Kommunikáció és szakmai együttműködés, problémamegoldás
„Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.” – A korinthusiaknak szóló levél egy elvárást fogalmaz meg, mely érvényes a keresztyén pedagógus munkájára is – figyelmeztetett az előadó. Elmondta, hogy amikor a következő iskolafokra engedjük a gyerekeket, akkor ennek a bizalomnak és bizonyosságnak kell bennünk lenni: alapot vetettem, de más épít rá, és bízom abban, hogy ő is ugyanazokon az alapokon áll, mint én. A munkatársi kommunikációban pedig útmutatás lehet a következő páli gondolat: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.”
8. Elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért
Mit jelent a mi elkötelezettségünk, elhívásunk? – tette fel a kérdést az utolsó kompetencia elemzésekor az igazgató. Zsinórmértékül a zsoltáros sorait adta meg: „Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” A hitre jutott pedagógus meg nem szűnő feladata, hogy a megtapasztalt, megélt örök igazságot, amennyire emberileg lehetséges, továbbadja tanítványainak – adta meg a választ a szakmai felelősségvállalás kérdéskörében.
Előadásának végén röviden szólt a református rendszerszemlélet elemeiről, a református többlet területeiről, amik konkrétan megjelennek az oktatásunkban. Ilyen a református éthosz, ami alapvető dokumentumainkban foglaltak megjelenése gyakorlatban, vagy a hitoktatás helyzete és eszközrendszere, mely segítséget jelent azon iskoláknak, akik komolyan akarják venni ezt a fajta szolgálatukat. „Református többletet jelent az egyházi ének önmagán túlmutató, identitásképző, megtartó és közösségformáló ereje, ami nélkül egyházi iskola nem képzelhető el” – mondta az igazgató. Kiemelte továbbá, hogy a pedagógus-továbbképzés tudatos rendszere, a katechetikán kívül a köznevelési területen is igyekszik megragadni azokat a sajátosságokat, amik a református iskoláknak fontosak lehetnek. Továbbá felsorolta a diáktámogató rendszereket, különös tekintettel az internátusokra, valamint a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat, melyeket az Református Pedagógiai Intézeten keresztül tudnak nyújtani az egyházi intézményeknek.
Szontagh Pál összegzésként kifejezte meggyőződését, hogy azok a minősítési kritériumok, amelyeket ma a pedagógusok elé állítanak, nincsenek ellentmondásban a Szentírással. A keresztyén pedagógusnak, ha komolyan veszi a saját sáfári, pásztori elhívását, nincs oka félnie a minősítéstől és nem kell tennie semmi pluszt, hogy megfeleljen a világi követelményeknek.
reformatus.hu, fotó: RPI/Vargosz