Az emberi minőség szerepe
A díjjal Dizseri Tamás életművét, örökségét kívánják életben tartani, valamint végiggondolni, mi az a plusz, amit a keresztyének hozzátehetnek a magyar ellátórendszerhez, az egészségügyhöz, a szociális ügyekhez – mondta köszöntőjében Balog Zoltán. Az emberi erőforrások minisztere hozzátette, 2010 óta nehezebb erről beszélni. – Nehezebb dolgunk van, mert látjuk, milyen nehéz belülről változtatni, ugyanakkor könnyebb dolgunk is, hiszen láthatjuk azt is, hol van lehetőség változtatni, mit lehet megvalósítani. Azért vagyunk itt évről évre, akár szemből fúj a szél, akár hátszelünk van, mert ébren kell tartani a lényegre figyelést.
Ébren tartani a lényegre figyelést azt jelenti, hogy hisszük, valljuk, tudjuk: a gyógyításban, a családok életében, a szociális segítségben és a köznevelésben végső soron minden az emberi minőségen múlik – fogalmazott a miniszter, és hozzátette: ha rossz a törvény, a struktúra, a rendszer, azon természetesen változtatni kell, de mindig ott van az a szükséges korrektívum, amit az emberi minőség képvisel. Velkey György főigazgató vigadóbeli beszédére visszautalva a politikus elmondta: az irgalmat, amit az ember képviselhet, ami az emberi minőség lényege, nem lehet pótolni sem finanszírozással, sem jobb törvényekkel. Ha hiányzik az emberi minőség, az irgalom, akkor az a rendszer lelketlen lesz. – Profi rendszereket szeretnénk, lelketlen rendszereket nem – szögezte le Balog Zoltán, és hozzáfűzte: ha van irgalom, ha van emberi minőség, akkor az képes kipótolni azt a hiányt, amit a pénzhiány vagy más jellegű hiányosságok jelentenek, és lélekkel tudja megtölteni még a rosszul működő rendszereket is. A díjazott Bencze János munkásságából kiemelte a lelkészcsaládok egészségügyi szűrését, és elmondta: a kormány is figyelmet fordít a szolgálókra, és a családi otthonteremtési kedvezményt a gyermekeket vállaló lelkészcsaládok számára is hozzáférhetővé teszik.
Jézus szava szabadság
Pár hete rókát láttak a Bethesda udvarán, a gyerekek nagy örömére – ezt az eseményt idézte fel prédikációjában Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Lk 9,57–62 alapján, amely akkortájt volt a napi ige. A kérdéssel, kicsoda alkalmas Isten országára, a közelmúltban elhunyt Umberto Eco A rózsa neve című regényére utalt, amely hosszan idézi a középkori vitát, szegény volt-e Jézus, szegények legyenek-e követői, és kolduljanak-e, mit sem törődve a holnappal. A szegénység komparatívum, de Jézus összehasonlítása – „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” – zavarba ejtő módon nem panasz, és nem is az eszköztelenség relatívumáról beszél. Az égi madarak fészkét kifejező görög szó lakóhelyszerű alkalmasságot jelent – mindenkinek van valami módja, eszköze, ügyessége építkezni az életben, csak az Emberfiának nincs, de ez a rész nem a nincstelenségről szól. Bogárdi Szabó István úgy fogalmazott: végiggondolva, mit mond és hogyan viszonyul Jézus a módossághoz, azt mondhatjuk: ez őt nem érdekli.
– Jézust nem érdekli, mid van anyagilag vagy adottságban: az alkalmas Isten országára, aki szabad ezektől a viszonylatoktól. A követés szabadsága abszolútum – mondta a Zsinat lelkészi elnöke. Hozzátette: mi nem vagyunk szabadok, Jézus szava viszont a feltétlen szabadság. Az elhívottak kötelezettségekről beszélnek, az egész élet viszonylatairól – erre mondja Jézus, hogy aki hátratekint, nem alkalmas Isten országára. Aki újra akarja programozni útját, nem jó Isten országára. Nem vagyunk elég szabadok. Nem vagyunk szabadok. Jézus szava a feltétlen szabadság. Mindennek megvan a helye az ég alatt – és mindenkinek megvan a magához való esze, csak az Emberfia keresi a helyet, ahol fejét lehajthatja. Keresi – hiszen tudja, hol van ez a hely: a kereszten. Így írja János: „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (Jn 19,30) – A keresztyénség vezérlőelve a szeretet, amely nem a viszonylagosságok között rejtőzik, hanem mindig abszolút, kiváltképpen való út. Keressétek a szeretetet! – zárta az 1Kor 14 szavaival igehirdetését Bogárdi Szabó István.
Apránként építeni
Bencze Jánosról szóló méltatásában Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Zsinat világi elnöke elmondta: a díjazottak olyan személyek, akik a másokért létezésre hívják fel a figyelmet, személyesen ismerik a mélységet és a magasságot is. Bencze János neve egybeforrt a mosdósi kórház, a fogyatékkal élőket segítő debreceni Immánuel Otthon és a Bethesda nevével. A nagytemplomi gyülekezet beosztott lelkésze fiatal családapaként szerzett tanítói képesítést. Pályája az otthoni értékek meghosszabbítása: édesapja, nagyapja és fivére mindannyian vajai lelkészek. A Debreceni Református Kollégium után egy keletnémet idősek otthonában szolgált önkéntesként, majd a debreceni teológián, később utrechti ösztöndíjasként folytatta tanulmányait.
Dizseri Tamás 1998-ban hívta meg munkatársnak, hogy diakóniai élettel töltse meg az alapítványt. Munkájának köszönhetően a Bethesda a tizedik legnépszerűbb alapítvány az egyszázalékos felajánlások tekintetében, hollandiai és németországi kapcsolataiból számos látogatás, támogató kapcsolat született. Bencze János személyesen jár utána a fejlesztéseknek, és a munkatársak munkájának is új perspektívát ad. Legutóbbi munkája a tavaly megvalósult Anyák Háza, amely a valamikori diakonissza anyaház földszintjén biztosít szállást az égéssérült gyermekek szüleinek, és amelynek bővítése is folyamatban van. Huszár Pál kiemelte: a Bethesdában nemcsak öltönyös, igazgatói mivoltában, hanem a kemény fizikai munka oldaláról is ismerik. – Személyében a háttérembereket is köszöntjük, akik szolgálják az ügyet, amelyre nem az első sorban kaptak elhívást– zárta méltatását Huszár Pál.
Az örökség felelősség
– A legszívesebben én is ott állnék a kórusban – mondta Bencze János a kórház munkatársaiból szerveződött énekkar köszöntése után. Hozzátette: hálát ad azért, hogy egész életében érezhette: Isten a hajléka nemzedékről nemzedékre – családja 1922 óta Vaján szolgál, valódi otthona volt a kilencszáz éves templom, életének pedig természetes része az istentisztelet, az Úrba vetett bizalom. – Nagy felelősség és nagy lehetőség, ha sok olyan előd van, akinek az örökségét követni lehet – mondta, és Pásztor Jánost idézve a szó és tett egységének fontosságát hangsúlyozta. Az elődök közé sorolta Dizseri Tamást is, és visszaemlékezett: a főigazgató elvesztésének gyászában azért imádkozott, hogy megörökölhesse Dizseri Tamás lelki tüzét. – Hálát adok, hogy sok odaszánt életű ember között dolgozhatok vállt vállnak vetve Isten dicsőségéért – tette hozzá.
Díjazottak napjainkig
A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat 2005-ben Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi lelkipásztor, 2006-ban Neuwirth Magdolna neurológus főorvos, 2007-ben Győri Katalin, a debreceni Erdélyi Otthon szervezője és vezetője, 2008-ban a diakonisszák közössége, 2009-ben Victorné Erdős Eszter, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió vezetője, 2010-ben Bereczky Ildikó harkányi lelkipásztor, 2011-ben Németh Sándor lelkigondozó, könyvtáros, történelemtanár, 2012-ben Csuka Tamásné börtönlelkész, 2013-ban Tahy Ádám kardiológus főorvos, 2014-ben Katkó László, a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Szeretetotthon vezetője, 2015-ben Paróczai Zoltánné, az érdi Dizseri Tamás Habilitációs Központ vezetője vette át. Az elismeréssel az irgalmas samaritánust ábrázoló Melocco Miklós-kisplasztika mellett hétszázezer forint pénzjutalom is jár.
A második vonal szolgálói
A díjátadót követő hagyományos konferencián az anyák helyzetét járták körül. Novák Katalin családügyi államtitkár a kormányzat, Szabolcs Andrea osztályvezető főorvos a gyermekeik gyógyulását segítő, fiatal édesanyák, Deutsch Zsuzsa belgyógyász igazgató-főorvos, a Mazsihisz Szeretetkórház vezetője az életüktől búcsúzó édesanyák szemszögéből tekintett rá az anyaságra, Bencze János pedig a kaiserswerthi diakonissza közösség születésének történetét ismertette.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. március 6-i számában.