Az 1873-ban egyesített Budapesten a zuglói templom épült meg másodikként, - a Németajkú Református Leányegyházközség 1870 és 1878 között elkészült temploma után - az új főváros református templomai közül. A Kálvin téri templomtól való nagy távolság késztette Zugló lakosságának reformátusait a templomépítésre, hogy hitéletüket lakóhelyükhöz közel található épületben gyakorolhassák. Az istentiszteleteket különböző világi helyszíneken tartották, a magánháztól a fogadon át a helyi iskoláig. A templomépítés egy földbirtokos adományozta telken, a Róna utcában 1893-ban indult el, elkészülése után Szász Károly püspök szentelte fel 1894. november 14-én.
A Feszty Gyula építész tervezte historizáló stílusú „szenthajlékot" a barokk formavilága hatotta át. A XX. században többször átépítették, az 1939-es változtatások a homlokzat barokk jellegét erősítették, az 1963-1974 közötti teljes átépítéssel „konstruktivista" jelleget kapott, a süveg eltávolításával a torony lapos lezárásúvá vált. Az utolsó nagy átépítés 1986-tól 1994-ig tartott. Fekete György belsőépítész tervei alapján ekkor készült el a torony rozsdamentes acélcsövekből álló vázsisakja, amelynek kialakítása a magyar Szent Korona felső részének, a Corona Latinának ívformáit idézi.
Az átépítési munkálatok során az orgona a karzatról visszakerült a régi helyére a szószék mögé, így 260 főre nőtt a templom befogadóképessége. A toronyban két harang függ, az egyiket 1939-ben öntötték Sopronban, a másikat 1948-ban Szlezák Rafael készítette Rákospalotán.
Millisits Máté