A konferencia Fekete Ágnes ökogyülekezeti tanácstag áhítatával kezdődött, melyben a – klímaváltozás kapcsán is – bennünk lévő félelemről beszélt, majd Illés Dávid, a rendezvényt befogadó budai gyülekezet vezető lelkésze köszöntötte a résztvevőket.
Fekete Ágnes (további képek a galériában)
„Ez az első generáció, amelyik érzi a klímaváltozás hatásait és az utolsó, amelyik tud tenni ellene” – idézte előadása elején Barack Obamát Feiler József klímaszakértő, aki részt vett a párizsi COP21 csúcstalálkozó előkészítésében. A szakértő bemutatta az Északi sark jégtakarójának csökkenését, mondván: „ez jelzi, hogy nem a jövő időről beszélünk, hanem a jelenről”. Egy idő után olyan természeti folyamatok indulnak be, hogy ha nem is romboljuk tovább a környezetünket – például nem engedünk a légkörbe üvegházhatású gázokat –, már nem csökken a károkozás. „Ez, ami miatt félni kell. Félni kell? Nem kell félni! Tenni kell valamit!” – fogalmazta meg önmagának és a hallgatóságnak is a klímaszakértő.
Világos, hosszútávú célok kellenek
Négy tényező befolyásolja, hogy Párizsban milyen eredmény születik – mondta az előadó. Az egyik a nemzetközi politikai kontextus, azaz a nagypolitika szintje, a másik pedig, hogy alacsonyabb szinten, a különböző országok, a városok, kis közösségek mit tesznek. Utóbbiak sokszor progresszívebbek, mint amit nemzetközi szinten látunk. „Ez az, ami talán reményre ad okot, ugyanis ezen a téren a politikusoknál sokkal előrehaladottabb a civil társadalom” – véli a szakértő. Emellett két évvel ezelőtt arra kérték a 196 ENSZ-tagállamot, hogy fogalmazzák meg, mit szeretnének vállalni klímaváltozás kapcsán – ez az országosan meghatározott szándékolt hozzájárulás (INDC – Intended Nationally Determined Contributions). A negyedik befolyásoló tényező pedig a tárgyalási szöveg és annak állása.
Feiler József fontosnak tartja, hogy politikailag milyen üzenetet fog a világ felé közvetíteni a párizsi klímacsúcs. Az előadó szerint, ha nem lesznek a párizsi megállapodásban hosszútávú célok, akkor nem lesz egyértelmű üzenete a gazdaság számára. „Mindenki azt akarja, hogy legyen megállapodás. De az a kérdés, hogy elég átütő lesz-e, milyen módon kerül be a közvéleménybe?” Reménykeltőnek nevezte, hogy a jelentős gazdasági hatalmak, azaz a nagy kibocsátók (körülbelül 10 ország) között van egy összefogás, hogy Ferenc pápa megnyilatkozásának is pozitív hatása volt, valamint hogy a kínai gazdaság átállítása nemcsak retorika szintjén nyilvánul meg. A szakértő azt is kiemelte, hogy a fejlődő országoknak nagyon sok támogatásra van szükségük, hogy a klímaváltozás hatásaival meg tudjanak küzdeni, modern, kevésbé szennyező technológiákra van szükségük. Szólt továbbá a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásról, mely korábbi találkozókon – például Koppenhágában – még nem volt téma. (Például tenni kell valamit azoknak a szigeteknek a lakosságával, amik a tengerszint emelkedése miatt hamarosan el fognak tűnni.) A klímaváltozás, mint károkozás jogi értelemben még gyerekcipőben jár.
Előadása végén Feiler József három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel: ha a résztvevők nem tudnak érdemi dolgokban megállapodni, ha a világ vezetői nem adnak tiszta útmutatást a további tárgyalásokhoz, akkor nem születnek eredmények. A leginkább valószínű forgatókönyv, hogy nem a tárgyalók fognak diktálni, hanem a miniszterek veszik kézbe a dolgokat. Ekkor rendszerszintű, de hosszú távú célok nélküli megállapodás születhet. Ha viszont nem tűzzük ki, mit akarunk elérni 2050-re, 2100-ra, nem is kérhetjük számon az elmaradt eredményeket. Ideális megállapodás az lenne, ha hosszú távú célokat is meghatároznának, s ha a pénzügyek, az adaptáció, valamint a veszteségek kérdése is tisztázásra kerülne.
Kérdésekre válaszolva elmondta: ahhoz, hogy megoldjuk a problémát, a nemzeteknek nem szabad a saját érdekeiket a közös elé, a rövidtávú célokat a hosszútávúak elé helyezni. ami Párizsban történhet, az ilyen szempontból világszenzáció: szuverén államok az önkorlátozásban eddig sosem látott szintre léphetnek. A klímaszakértő örvendetesnek nevezte, hogy a nemzetállam alatti szintek egyre erősebben megjelennek a klímaügyben. Példaként említette, hogy a Polgármesterek Szövetsége felvállalja, hogy 2020-ra 40 %-kal csökkenti a városaik széndioxid-kibocsátását. Elmondta, hogy a párizsi tárgyaláson az EU tagállamai egy előre egyeztetett, közös álláspontot képviselnek, de a csúcs alatt is – az aktuális helyzetnek megfelelően – minden reggel tartanak megbeszéléseket. Magyarország nincs nehéz helyzetben, mert – mint a régióban máshol is – a rendszerváltás után a nehézipar összeomlásával 36-40 százalékos kibocsátás-csökkentés következett be. Végezetül elmondta: „Hátradőlni nem lehet! Muszáj, hogy azok is tegyenek, akik kicsik, mert az is számít a környezet és a jövő szempontjából.”
Egyházak a klímaváltozás elleni harcban
Ezt követően Mit tehetnek az egyházak az éghajlati igazságosságért? címmel Kodácsy Tamás tartott előadást, melyben összefoglalta a hazai egyházak környezetvédelmi erőfeszítéseit, bemutatta a kialakult együttműködést, s rámutatott: a Krisztus második eljövetelét váró keresztyéneknek is felelősségük a teremtett világ megóvása.
Párizsba ért a magyar zarándoklat stafétája
„A ma reggel kapott kép tanúsága szerint elért a párizsi ökumenikus istentiszteletre az a staféta és zászló, amelyet Beregszásztól indítottunk a Tekerj a felebarátodért! kerékpáros zarándoklattal. Nem tudjuk, hogy milyen kimenetele lesz a klímacsúcsnak, de nagyon úgy tűnik, hogy akármekkora szén-dioxid kibocsátás csökkentést is vállalnak az országok, mégsem fognak felállítani egy olyan protokollt, amelyben ezt a vállalást szabályozottan ellenőrizni lehet.” Az előadó szerint ebben a teszetosza ökológiai fogolydilemmában mindenki a másikra vár, hogy megtegye a szükséges lépéseket, így különösen is fontos annak a bizalomnak a hangsúlyozása, amely mértékletes cselekvésre buzdít, és annak az Isten kegyelméből fakadó szeretetnek a megélése, amely annak ellenére motivál, hogy reménytelen a helyzet.
A fogyasztói társadalomnak nem az ipari termelés az elsődleges rákfenéje, hanem a mértéktelen fogyasztás és pazarlás, amelyben az ember igazságtalanul, a jövőt felemésztve kanalazza ki magának a föld erőforrásait. „Ezt a problémát a gyökereinél kell kezelni, nem elég csak a következményeivel foglalkozni. Bár a tudomány és a technológia fontos szerepet játszanak a helyzet megoldásában, önmagukban kevesek” – mondja a klímacsúcshoz megfogalmazott üzenetében az Európai Egyházak Konferenciája. Kodácsy Tamás szerint gyökeres átalakulásra van szükségünk, amelyben személy szerint felelősséggel tartozunk az eleve jónak teremtett világért. „Nem mindegy mit teszünk most, mert a jövő nemcsak eljövendő adventus, hanem a jelenből fakadó futurans, ahol minden más korábbi harctól eltérően egyrészt gyermekeink életterét éljük fel, másrészt valamilyen módon nyoma lesz az újjáteremtett világban mindannak, amit most masszívan teszünk. Ezt a visszafogottságot, a másik előreengedését is jelenti az, hogy »az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked.« (5Móz16,20)” – nyilatkozta nekünk az Ökogyülekezeti Tanács elnöke.
A rendezvény egyben a mozgalom közgyűlése is volt, a résztvevők meghallgatták és elfogadták Szűcs Boglárka referens éves beszámolóját. Kodácsy Tamás elnök megköszönte a sok önkéntes munkát, és örömének adott hangot, hogy a mozgalom „kinőtte magát”. „Itt az ideje annak, hogy a sok önkéntes teremtésvédelmi szolgálatot egyházunk egy 2-3 fős teljes állású stáb felállításával segítse.” Ennek is utat adva Kodácsy Tamás lemondott tisztségéről, amelyet 2011 óta töltött be, de továbbra is részt vesz egyházunk környezetvédelmi mozgalmában. A konferencia utolsó részében röviden bemutatkoztak az ökogyülekezetek és beszámoltak az általuk végzett munkáról, programjaikról.
reformatus.hu, fotó: Dimény András