December 26.
„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" (Lk 7,19) Keresztelő János kérdésében a meghökkenéstől kezdve a csalódásig sok minden benne foglaltatik. Ő arról prédikált, hogy jön az, akinek szórólapát van a kezében, aki megtisztítja az Úr szérűjét (Lk 3,17), tehát rend lesz. Eljön az isteni jó rend: beteljesülnek az áldások, melyeket Isten Ábrahámnak ígért, s melyeket rajta és leszármazottain keresztül az egész világ örököl. Jön egy messiáskirály, egy felszabadító, egy nagy törvényadó, vagy egy tökéletes és szent főpap, aki helyreállítja a kultuszi rendet az istentiszteletben, meghozza népének a szabadságot, s ezen keresztül Isten áldása kiáradhat az egész világra. Ezzel szemben Keresztelő János azt látta: dehogyis teszi Jézus a fák gyökerére a fejszét, hogy kivágjon minden terméketlen fát (Lk 3,9); mi több, ráakasztják a gúnynevet, hogy ő a bűnösök barátja (Lk 7,34). Fölfoghatatlan, érthetetlen volt ez számára – Szabó István püspököt, a Zsinat lelkészi elnökét a a karácsony lényegéről, Jézus korának messiásképéről, valamint az ígéreteket adó és beteljesítő Istenről kérdeztük.
Karácsonykor valósággá lett, amit a próféták jövendöltek: Isten emberré lett, elküldte Fiát értünk. Az elvárásainkhoz ragaszkodunk vagy tudunk örülni annak az ajándéknak – az örök életnek – amit adni akar nekünk?
December 25.
„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lk 2,8-11)
Az Ígéreteknek be kell teljesülni! A Messiás Júdából származik majd és Betlehemben, Dávid városában kell megszületnie. (...) Ez a gyermek a Messiás. Nem kell senkinek félnie tőle. Bárki odamehet hozzá, Ő szolidaritást vállal velünk. (...) A betlehemi gyermekhez való viszony próbára tette Izráelt. Nem hallgattak a beteljesedett próféciára. Sokan megbuktak akkor a vizsgán. Te ne bukj el! Hisz ő a királyok királya, aki ítéletet mond majd egy napon a királyok felett is. Az Úr erős Isten. Ő adjon reményteljes békés, áldott karácsonyt!
December 24.
„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely."
Lukács 2,1-7
December 23.
(...) Századokon át várta epekedve a Messiás megjelenését a hűség népe. Várta a jelet arról, akiről a próféták jövendöltek. Isten azért választotta minden nép közül Izráelt, hogy általa azok is megáldassanak: „És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban." (Mik 5,7) „...mert házam imádság házának hívatik minden népek számára!" (Ézs 56,7) Ám nem figyeltek eléggé a prófétai szóra, így a Messiás személyében legyőzhetetlen sereggel érkező vezérre számítottak, aki országukat megmenti a megszállóktól, és e világ mulandó dicsőségének csúcsára repíti őket. (...)
Részlet a Generális Konvent Elnökségének karácsonyi körleveléből.
December 22.
„Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
Lukács 1,39-45
December 21.
„Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal."
Lukács 1,34-38
December 20.
„Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." (Lukács1,30-33)
„Isten az Ő Egyszülött Fiában, a Szentlélek által ma is kopogtat a szívünk ajtaján, ahogyan tette az angyal által Máriával" – olvasható Szalay Kont esperes advent negyedik vasárnapjára írt áhítatában.
December 19.
„A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés."
Lukács 1,26-29
December 18.
„Bélsaccar babilóniai király uralkodásának első évében álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekhelyén. Az álmot leírta; itt kezdődik a beszámolója, a saját szavaival: (...) Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel. (...) Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg."
Dániel 7,1.9-10.13-14
December 17.
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt." Zsoltárok 130,5-6
Új „ünnepes félév" kezdődik. Karácsonyra, Jézus születésnapjára készülünk. Mi az, ami legjellemzőbb minden igazi ünnepre készülőben? A várakozás. Ma is millió ember fohásza a zsoltáríró váradalma, még azoknak is, akik nem tudják, kit várnak. Hála Istennek, mi tudhatjuk. Nem csak egy ünnepre, magára Krisztusra várunk. Krisztus Atyja, az egyetlen örök Isten vigyázott ránk a kezdetek óta. Ő jelölte ki helyünket ebben a világban eleve elrendelése szerint. Őt próbáltuk követni Krisztus szerint. És elakadtunk. Reménytelen kátyúba kerültünk, nem látunk kiutat belőle. Fáradtak, csüggedtek, unottak vagyunk, nincs kedvünk még a munkára sem, mert nem látjuk az értelmét. Csak egy utunk maradt: „bízni az Ő ígéretében". Milyen öröm: Krisztus, a Megváltó, megszületett, eljött közénk. És megígérte, hogy nem hagy el. Hogy velünk marad a világ végezetéig. Megígérte, hogy célt, értelmet és segítséget ad arra, hogy megtaláljuk és megvalósíthassuk életünk rendeltetését a vele járó bolondsággal. Bízol ebben az ígéretben? Végy egy mély lélegzetet, láss neki a legnehezebb feladatoknak – és biztosan várhatod, hogy a legalkalmasabb időben melléd áll, és megadja a várt segítséget! Ezt a várakozást ébreszd fel magadban ezekben a hetekben, hogy karácsonykor valódi ünneplésben találkozz azzal, aki az ünnepen is ígéri, lelked és családod örömében igazolja örök jelenlétét, szeretetét, segítő kegyelmét.
Édes jó Atyám, nagyon várlak! Nem érzem jelenlétedet. Úgy tűnik, mintha minden imádságom elakadna, nem jutna el hozzád. Imádkozni is alig tudok. Unott vagyok és ideges, a körülöttem élőket is csak bosszantom. Senki sem tud segíteni rajtam, csak egyedül Te, Atyám! Tudom, értem is jött Szent Fiad. Boldoggá akar tenni. Add, hogy az ünnepen találkozzam vele, tegye újjá életemet, legyen ez a karácsony igazi találkozás az értem leszállt Krisztussal. Ámen.
Varga László: Újabb morzsák Isten asztaláról
December 16.
„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!"
Ézs 42,1-7
December 15.
„Eljön az idő – így szól az Úr – amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr – mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." Jeremiás 31, 31-34
A mai ember is felkapja fejét erre a csodálatos ígéretre. Jeremiás próféta könyvének a 30-31. fejezetét, mint a „vigasztalás könyvecskéjét" tartják számon – nem véletlenül. Pedig legfőbb ígérete, az „új szövetség" elég sok ellenállást vált ki az olvasóból. Az, ami új, nem feltétlenül jó, vagy jobb annál, mint ami előtte volt. Egyéni és közösségi életünk és emlékezetünk gyakran arról győznek meg minket, hogy óvakodjunk attól, amit „újként" mutatnak be. A régi, ismertsége miatt zavartalanná és magabiztossá teszi életünket. Nem igényel odafigyelést, többletenergiát, becsukott szemmel is használható, elég csak hallani az ismerős hangokat... Pedig a Jeremiás prófétánál megígért „új" nem magától fog megvalósulni. Ha Keresztelő János küldetését olvassuk, azt kell mondani: csupa változás! „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit, minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el..." (Lukács 3,4-5) Minden mozgásba jön: elindul, kiegyenesedik, alászáll – és ebben az embernek aktív része kell, hogy legyen. Pedig azt kívánjuk szívünk szerint, hogy majd az Úr megoldja... Pedig épp ebben rejlik az Advent csodája: Isten igényt tart ránk, emberekre. Igényt tart arra a közreműködésre, amit ki-ki – szerényen – a maga helyén megtesz Isten országáért. Miért fontos ez? Mert egy írásmagyarázat feltette a kérdést: mi a szeretet ellentéte? A válasz elég megdöbbentő! Nem a gyűlölet, nem a harag, még csak nem is a szeretetlenség... A szeretet igazi ellentéte: a közöny! Az a fajta közöny, amelyik süket, vak és néma. Amelyik nem cselekszik akkor sem, amikor ott lenne a legfőbb ideje. Idő arra, hogy lehajoljon és felemelje, simogasson és átöleljen, elrejtsen és részvéttel a másik mellé álljon, könnyeket töröljön és sebeket kötözzön. Amikor a Biblia Istenről beszél, akkor nem egy részvét nélküli, közömbös Istenről beszél, hanem olyanról, aki cselekszik az ember érdekében, amikor ott az ideje. Advent azt jelenti: az Úr eljövetele. Az ember válasza a cselekvő várakozás, amely messzire űzi a közöny szörnyűségét. Keresztyén emberként tudjuk, hogy ezt az új szövetséget Jézus Krisztus hozta el. Nem véletlen, hogy az utolsó vacsora alkalmán, amikor a poharat vette, ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki." (Lukács 22,20) Krisztus szeretetére a válasz ma is az lehet, mint akkor: Krisztus követése. Ha így tudunk várni – Őt követve –, akkor megértjük, az „új teremtés" ideje, az „új ég és új föld" úgy jön el, hogy szinte észre sem vesszük – egyszer csak ott van, és benne – hitünk szerint – ott leszünk mi is.
Tőkés Zoltán, csengeri beosztott lelkész
December 14.
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!"
Ézs 9,1-6
December 13.
„Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik majd el." (Ézs 7,14)
„Nem tudjuk, mikor kezdte el Izráel ígéretként olvasni ezt a próféciát. De jogosan hitték, hogy Isten nem mondott le népéről, sem erről a világról. Jönnie kell majd egy gyermeknek még, akiben megismétli Isten az elutasított ajánlatát, amit megragadhat hittel az, aki hisz, mer és lát, csüggedt, sír és igazságra éhezik..."
Kustár Zoltán áhítata advent harmadik vasárnapjára.
December 12.
„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt. A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!"
Mik 5,1-4
December 11.
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus." Ef 5,14
Készülünk az ünnepre, karácsony ünnepére. Ünnepi felkészülésünkben azonban sokszor nagyobb hangsúlyt kapnak emberi váradalmaink: a bőségesen megterített asztal, a drága ajándékok, vagy éppen az az életérzés, hogy nekünk ebben nem lehet részünk: hiszen vannak közöttünk magányosak, betegek, nehéz anyagi körülmények között élők, akik bizonyára felteszik a kérdést önmaguknak: mit is várhatok ettől az ünneptől? Ha őszintén feltárjuk Isten előtt azt, ami a szívünk legmélyén rejtőzik, ha nem hagyjuk magunkat sodortatni a kor rossz szokásaival, ha nem elégszünk meg az ünnep ideig-óráig tartó örömmorzsáival, akkor észrevesszük, hogy Valaki jön, Valaki közeledik felénk és ez a Valaki adja meg az ünnep igazi értelmét. Jézus Krisztus jön, és azért jön, hogy betöltse a mi szívünket azzal a szeretettel, amely nem múló és ideig-óráig tartó, hanem az egész életünket átformálja. Nem a körülményeinket változtatja meg, hanem minket formál át, hogy önmagunkat adjuk, hogy szánjunk időnkből a másik emberre, aki mellettünk él: odafigyelésünkkel, gyógyító szavainkkal, segítő jelenlétünkkel, megbocsátásunkkal. Ünnepi készülődésünkben legyenek ilyen áldott alkalmak, hogy rácsodálkozhassunk arra és hálát adhassunk azért, hogy az a Valaki, aki jön felénk, Aki miatt lehet ünnepünk, nemcsak karácsonykor van jelen az életünkben, hanem életünk minden napján. Álljon itt egy versrészlet, amely talán a mi érzéseinket is magában foglalja:
„Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán, Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be Bőség, Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben Szeretet!"
Azt kívánom, hogy ebben az Adventben legyen találkozásunk az ünnep szerzőjével, a mi Urunk Jézus Krisztussal, hogy lehessen örömteli a mi karácsonyi ünneplésünk.
Fodorné Mészáros Klára, beosztott lelkész, Taktaharkány
December 10.
„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz."
Ézs 11,1-10
December 9.
Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" (Márk 1,2-3)
Az adventi készülődés egy ellentmondásos dolog. Négy héten keresztül a békéről és a reményről beszélünk a szószékről; arról, hogy a szakadékokat feltöltik, a hegyeket elhordják, a görbe utak egyenessé, a göröngyös utak simává válnak. Gyönyörű ígéreteket jelentünk be a szegényeknek és az elnyomottaknak, és olyan örök fogalmakat magyarázunk, mint öröm és szeretet. Azután az emberek beülnek az autójukba, s visszatérnek a karácsonyi reklámok, családi feszültségek, pénzügyi problémák, karácsonyi énekek, sütemények és kamatmentes hitelek forgatagába. A béke és reménység szavak egy ilyen felpörgött, lestrapált világban különösnek és megjátszottnak tűnnek. Nem igazán valóságosak.
Világunk tele van szomorúsággal, dühvel, megrekedtséggel, s csábít, hogy belesüppedjünk az ünnepi zsongásba, ahol a tökéletes ajándék gyógyítja a viszályokat, ragyogó arcú gyerekek és masnival átkötött kiskutyák vannak mindenütt, közben pedig a bennünk levő sötétség beárnyékolja mindezt. Az advent arra figyelmeztet bennünket, hogy legyünk éberek. Lássuk meg a szükséget, ragadjuk meg a szomorúságot és tartsunk ki a várakozásban. Isten eljött, Isten velünk van! Karácsonykor ezt a csodálatos és világrengető igazságot ünnepeljük.
Advent egy küldetés számunkra. Azért a világért várakozunk éberen, amelyikről tudjuk, hogy kétségbeesetten szüksége van a szabadításra. Azokért kapaszkodunk az ígéretbe, akik elveszettnek érzik magukat, és a saját elveszettségérzésünk miatt is. Adventben mi válunk azokká a pusztában kiáltó hangokká, akik az Úr útját készítik. Azt hirdetjük, amit mi nem látunk, vagy talán csak futólag pillantottunk meg. Reményt a reménytelenségben, békét a viszályok között, örömöt a fásultságban és mindent megbocsátó szeretetet.
Mikos Tamás, rimaszombati beosztott lelkész
December 8.
„Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre."
December 7.
Interneten többször elém került a napokban egy gondolat: „Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kéne lennie." Persze. De ahhoz egy kicsit meg kellene állnunk, és nem csinálni semmit, csak várni... De a mai kor embere pont ezt nem szereti. A várakozást, anélkül, hogy bármi mással foglalkozna közben. Pedig, ha egy kicsit elcsendesednénk, akkor észrevehetnénk, hogy ebben a várakozásban még csak nem is kell egyedül lennünk. Jézus ott áll a szívünk ajtaja előtt, és várja, hogy behívjuk, beengedjük. Ő már sokkal régebb óta vár, és nem fogy el a türelme. Vár, hogy végre észrevegyük. Hogy újra és újra észrevegyük, és együtt ünnepeljünk!
Varga Rita, a Szeged-kálvin téri egyházközség presbitere
December 6.
„Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit... Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség." (Máté 1,1-17)
Amint így elnéztem ezt a hosszú névsort, felmelegedik bennem a bizalom a szavát megtartó Úr iránt! Mert nézzétek, miről is van itt szó? Arról, hogy Isten valóra váltja, amit ígért, pontosan beteljesít mindent, amit előre megmondott. Mert még valamikor a teremtés hajnalán hangzott el a bajba, bűnbe merült embernek az isteni szabadítóról szóló első ígéret, hogy az asszony magvából támaszt majd Isten valakit. Jön tehát egy asszonytól született, aki az ősi kígyó fejére tapos. Ez az ígéret ismétlődik Ábrahámnál, akinek azt mondja Isten: tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetségei. Ez az ígéret folytatódik Dávidnál, ezt adják tovább egymásnak a próféták. Végig az egész Ótestamentumon a Megváltó eljöveteléről szóló ígéretnek a megvalósulását munkálja Isten nemzedékek hosszú során át. Hosszú volt az út a beteljesülésig, sokszor már-már úgy látszott, mintha nem is lenne belőle semmi, mintha minden odaveszett volna, de végül mégis meglett: a megígért Megváltó eljött, Jézus megszületett.
Joó Sándor (1910-1970), egykori Budapest-pasaréti lelkész
December 5.
Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből.
4Mózes 24,15-17
December 4.
A diktatúra enyhülése majd megszűnése a nyugati országokban megszokott cicomás ünnepléseket hozta elő hazánkban is, nyilvánvaló üzleti céllal. Ilyent gyermekkoromban csak egy-egy üzlet kirakatában láttunk, még adventi koszorú sem volt általános szokás. Ez előjött, de az igazi hit és erkölcs, követve most már ebben is a nyugati mintát, ott maradt a süllyesztőben. Amikor a párizsi karácsonyi kivilágítást megláttam a hatvanas években, még örültem neki. Mikor azonban már kisvárosokban is felszerelik a lámpaoszlopra a karácsonyi csingilingi világítást, már bosszant, hogy ilyesmire pénzt költenek. Mire készülünk tulajdonképpen?
Mit ünneplünk hát? – Ja, a kis Jézust, a Jézuskát, aki küldi az ajándékokat... Itt tülekednek a plazma tv-ért, amott robbantanak, és tömeges vándorlást keltenek, hogy tönkretegyenek egy már amúgy is elgyengült kultúrát. Egyre többen félnek és aggódnak. Igen, Uram, ezért várunk, nemcsak karácsony előtt, jövel Uram Jézus! Tanításod, tetteid példamutatásod a minta, ez a lecke segíthet, ad bizalmat és reményt. Nem kell félni, mert az Atya nagyon szeret, gondoskodik rólunk és a Megváltó, a tökéletes ember, bemutatta, hogy a végtelen szeretet bizonyosságának még a halál sem lehet akadálya, ellenkezőleg ez lett a végső bizonyíték. Ez a Megváltó jó barát, mindennapos beszélgetésre kész, s ahogy imánkban a Mindenható Istent Atyának szólíthatjuk, társalgás során Őt meg hívhatnánk úgy is: figyelj Haver! Ez az őszinte nyitottság hozhatja meg örömünket Advent során, sőt egész életünkben.
Fekete Márton, a Budai Református Egyházközség főgondnoka
December 3.
A természet levetette ruháját. Megtisztult, mintha böjtölne. Mintha minden őszi eredményétől és pompájától megválna. Az Úr érkezésére. Én is így akarok. Elengedni mindnet, ami feleslegesen tölti a lelkemet. Úgy tenni, mint Zákeus, aki minden érdemét félre téve „igyekezett látni őt". Én is igyekszem. Még akkor is, ha már sokszor buktam bele a rendszeres lelki élet gyakorlatába. Most mégis felmászok a fügefámra, hogy túllássak magamon. Látni akarok. Várni és engedni, hogy megszólítson. Remélve, hogy megszólít, és oda jön, ahol úgy vagyok, ahogy vagyok. Nem jobb, nem több. Igyekszem a jelenlétében lenni, abban a jelenlétben, ahol meg lehet változni, ahol azzá lehetek, aki vagyok.
Katona-Hegedüs Anna, hatodéves teológus
December 2.
„a te utódod által nyer áldást a föld minden népe"
„Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra."
December 1.
Ó Urunk, igaz és örök világosság!
Miközben a természetben elfogyó fények időszakát éljük, kérünk, add nekünk a Te világosságodat. A bennünket átjáró és szívünket-lelkünket felmelegítő világosságot, kérünk, ne vond meg tőlünk. Add Urunk nekünk a naptámadat reménységét és biztatását. A Te világosságod nélkül az életünk nem más, mint a sötétben való botorkálás. De ahová fényed betör, ott gyógyulás és élet támad.
Kérünk, Urunk, hogy lényed tiszta fénye törje át a bennünk lévő „sűrű éj ködét". Vezérelj minket, hogy a homályon átjutva Jézus világossága töltsön be minket.
Ámen.
Bán Béla György, a bajai Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény intézményi lelkésze
November 30.
Az adventben az a különös, hogy nem valamiféle ismeretlen jövőre várunk, amelynek az alapja a mindenkori emberben meglévő homályos várakozás valamiféle „jobb" jövőre, hanem pont fordítva, a jövő a feltámadott Krisztusban már eljött, s csakis e jövő felől láthatjuk meg igazán a mindenkori jelenünkben saját jövőnket. Nem az ember közelít az ismeretlen jövő felé, hanem a Krisztusban nyilvánvalóvá lett jövő tör be a jelenbe. Ez a karácsonyban beteljesülő adventi várakozásunk öröme. Ez minden vigasztalásunk alapja – írja Köntös László dunántúli lelkészi főjegyző advent első vasárnapi áhítatában.
November 29.
„Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod." (1Móz 3,14-15)
Magyarán, az ember történetéről szóló bibliai üzenetnek a bűn jelenléte a központi kérdése. Ez már meghatározza és magában foglalja a jövőre vonatkozó váradalmakat is. Ez ad magyarázatot arra az Újszövetségben kiteljesedő üzenetre is, hogy a Messiás vajon miért és mitől Megváltó? A megváltásról szóló üzenet ugyanis érthetetlen, ha a bűn jelenségét az ember nem tekinti az emberi sors jellegadó, alapvető és meghatározó tényezőjének.
Köntös László dunántúli lelkészi főjegyző
November 28.
Advent a várakozás ideje, ünnepi idő, melyben Jézus Krisztus születésének örömére készítjük magunkat. A Megváltó születését, a Szabadító eljövetelét próféták jövendölték meg, egy egész nép várta, s keresztyén hitünk szerint mindez be is következett, igaz nem úgy, ahogy sokan várták.
Istenről, önmagunkról és a világról alkotott képünknek alapja a kereszt és a feltámadás evangéliuma, de tegyünk egy kísérletet, s gondolatban utazzunk vissza az időben a Jézus születése előtti korba. Az idei adventben gondoljuk végig, milyen istenkapcsolatuk, milyen szükségleteik, félelmeik, reményeik, vágyaik lehettek az embereknek, s mit jelentettek számukra a messiási próféciák. Gondoljuk végig, mi hogy tekintünk Krisztusra: milyen szükségleteink, félelmeink, reményeink, vágyaink vannak nekünk? Végül az Ige fényében gondoljuk végig, mit mond magáról Isten.
Ebben szeretnénk segíteni Olvasóinkat napról napra frissülő adventi kalendáriumunk lelki „ajándékaival".
reformatus.hu
Fotók: Asszonyi Eszter, Dimény András, Kalocsai Richárd, Kiss Sándor, Nagy Károly Zsolt, Sereg Krisztián