Budapest a XX. század hajnalára egymillió lakosú világvárossá fejlődött, ezzel egy időben az elárvult gyermekek száma tovább nőtt. Az elsők között, 1859-ben hozták létre az Országos Protestáns Árvaházat, amely közel egy évszázadon át magas szinten gondoskodott a nehéz sorba jutott ifjak neveléséről. A városképileg is kiemelt helyen lévő épületüket 1877-ben Erzsébetvárosban avatták fel, az abban az időben Szegényház téren, mai nevén Rózsák terén.
A fővárosi nehézsorsú gyermekek segítésére alakult meg 1893-ban a Nagypénteki Református Társaság is. A Budai Református Egyházközség nagypénteki istentiszteleti prédikációját Kecskeméthy Csapó István (1864-1938) lelkész tartotta. Az igehirdetés üzenetén gondolkodva hazafelé tartott az egyházközség néhány karitatív érzékkel megáldott tagja, akik éppen a Megváltó szeretetéről beszélgettek egymás között, amikor észrevettek egy elhanyagolt külsejű gyermeket. Az ifjú sorsa rögtön cselekvést váltott ki a gyülekezeti tagok körében és elhatározták, hogy a krisztusi szeretetet úgy kívánják átadni, hogy azzal az elárvult gyermekek élete teljes mértékben megváltozzék. Hét év szorgos pénzgyűjtő munkája eredményeként felépült Budaörs közigazgatási területéhez tartozó Kamaraerdőn a társaság „Erzsébet Árvaháza”, amelyet Sándy Gyula (1868-1953) építész tervezett.
Az árvaház felavatási ünnepségét 1900. október 19-én tartották, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap az alábbi szavakkal számolt be erről az eseményről: „A budaörsi kamara-erdőben, a székesfőváros határa szélén október 19-én szép ünnepély folyt le. Az ünnepélyen képviseltette magát a király Ő felesége is, Széll Kálmán miniszterelnök által. Ott volt a magyar kormány több minisztere, a székesfőváros és Pestmegye képviselete, a budapesti ref. egyházak és a prot. egyesületek előljárósága és számos prot. férfi és nő, a ki az evangéliumi szeretetmunkának barátja. Ennek a fényes társaságnak jelenlétében Szász Károly püspök egyházilag fölavatta, Széll Kálmán miniszterelnök a király személyeseként megnyitottnak nyilvánította a Nagypénteki Református Társaság gyermekvédő Otthonát. … Szép és lélekemelő volt maga az ünnepély is. Az első eset, hogy egy református intézet felavatásánál felséges uralkodónk képviseltette magát. Még szebb az ünnepély erkölcsi sikere. Az örvendező gyerek-sereg, melyet a piszokból szedett össze a társulat; a társulat vezetőinek ama boldogsága, hogy hét évi munkájukban ennyire segítette az Ur; az evangélium belmisszió barátjainak lelki öröme, hogy a Jézus nevében kifejtett szeretetmunkáság íme már közöttünk is nem utópia, hanem élő valóság.”
A Nagypénteki Református Társaságnak alapító és tiszteletbeli tagjai között a XX. század hajnalának jómódú rétegének neves személyiségei voltak megtalálhatók, köztük Jókai Mór (1825-1904) író, Hegedüs Sándor (1847-1906) miniszter, és a Ganz-gyár kiemelkedő mérnökei: Mechwart András (1834-1907) és Bánky Donát (1859-1922). A társaság alapításától halálukig fáradhatatlanul dolgoztak az árvák testi és lelki szükségleteinek biztosításán Kiss Áron (1845-1908) pedagógus, Szőts Farkas (1851 -1918) teológia tanár, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztője és Haypál Benő (1869-1926) lelkipásztor.
A Nagypénteki Református Társág „Erzsébet Árvaházát” a második világháború után, 1948-ban az akkori hatalom megszüntette, az államosított épületben lakásokat alakított ki.
„A Nagypénteki Református Társaság kamaraerdei Erzsébet Árvaháza régen és ma” címmel kiállítás nyílik az árvaház történetéről a budaörsi gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár galériájában (Budaörs, Károly király u. 20.). A megnyitóünnepséget 2015. október 28-án 18.30 órai kezdettel tartják. Megtekinthető: 2015. november 14-ig.
Millisits Máté