A református egyház menekültmissziója közel tíz éve segíti az üldöztetés elől Magyarországra menekült emberek beilleszkedését.
A református menekültmisszió kezdetei a 2000-es évek elejére nyúlnak vissza, akkor érkezett egyházunkba az Amerikai Presbiteriánus Egyház (PC USA) két misszionáriusa, Kathy és Joe Angi. Az amerikai házaspár a budapesti Skót Misszió gyülekezetében talált lelki otthonra, s külföldiként könnyebben felfigyelt a Magyarországon élő menekültekre. Ahogy más biztonságos európai országba, úgy hazánkba is évente több ezren érkeztek háború, éhezés vagy más konfliktus elől menekülve. Közülük néhány százan kaptak menekült-, befogadott- vagy oltalmazott státuszt, ők hosszabb-rövidebb időre Magyarországon telepedhettek le. A hosszadalmas menekültügyi eljárás lefolyását a befogadóállomások egyikében kellett megvárniuk.
A misszionárius házaspár sokat utazott Kárpátaljára, ilyenkor rendre útba ejtették a debreceni menekülttábort, s lassacskán megismerték az ott élőket. Elsősorban lelkigondozni akarták a befogadóállomás lakóit – Kathy katasztrófa-lelkigondozással is foglalkozott –, oldani a várakozás feszültségét. Kapcsolatokat építettek, s a tábor keresztyén lakói közül néhányan elkezdtek feljárni a Skót Misszió vasárnap délelőtti istentiszteleteire. A gyülekezet ebéddel kínálta, s csak utána engedte haza a hajnal óta talpon levő embereket. „Ezek a személyes tapasztalatok ébresztették rá a gyülekezetet, hogy a menekülteknek gyakorlati segítségre is szükségük van"– meséli Kanizsai-Nagy Dóra, a jelenlegi misszióvezető.
A teljes embert segíteni
2006-ban indult az első integrációs projekt két-három családdal – Görömbei Marika, Ferenczy Anna és mások lelkesedéséből. Akik menekültstátuszt szereztek, azoknak iskolát, lakást, munkát kellett keresniük, be kellett illeszkedniük a magyar társadalomba, egy másik kultúrába, pedig nem beszélték a nyelvet sem. Magyarul tanították őket, szakemberek, szociális munkások bevonásával segítettek nekik lakást találni, ügyet intézni. Évről évre fejlődött a – Református Missziói Központ szervezeti keretei között működő – misszió, s újabb területekkel bővült a segítségnyújtás: a lakhatási program mellett elindították az iskolaintegrációs programot, munkaerőpiaci elhelyezkedést segítő projektjük is volt, valamint több nemzetközi szakmai tapasztaltszerzést biztosító projektet működtettek vagy vettek benne részt az elmúlt években. Az iskoláskorúak integrációját segítő programjukat az európai egyházak szeretetszolgálati tevékenységét szakmailag összefogó szervezet is méltatta.
„2008-ban úgy kerültem a menekültmisszióhoz, hogy indul, egy alternatív munkaerőpiaci projekt menekült nőknek" – meséli Kanizsai Nagy Dóra, aki végzettsége szerint a nemzetközi kapcsolatok szakértője. Sok menekült olyan országból érkezett, ahol az egykeresős családmodell az elterjedt. Nemcsak szakmát adtak tizenöt nőnek, hanem kulturális ismeretátadásról és közösségteremtésről is szóltak ezek az alkalmak. Szeretteiket a háborúban elveszített analfabéta özvegyasszonyok és egyetemi végzettségekkel rendelkező nők is voltak közöttük, akik diplomájukat nem használták hazájukban, mert kizárólag a családjuknak éltek. „Ez egy egyszeri, kétéves projekt volt, de az eredményeit a következő években be tudtuk építeni a lakhatási és az iskolaprogramba is, a résztvevők önkéntesként tétek vissza hozzánk" – meséli tapasztalatait Dóra.
„Bár az elmúlt években folyamatosan egyre szélesedett és szakmailag is fejlődött ez a szolgálat – lakhatási és iskolai programjuk egyedülálló, semmilyen más szervezet nem végez ilyen hatékonyságú integrációt –, az idei menekülthullám érkezéséig sokan nem értették, miért van szükség a szolgálatunkra" – mondja a teológus végzettségű Acsai Balázs, aki 2011-ben szociális munkásként kapcsolódott be a misszióba. A gyülekezetekben ismeretterjesztő tevékenységet végeztek, a különböző nemzetközi tapasztalatcserét biztosító programokba pedig igyekeztek bevonni a magyarországi szociális és oktatási szféra munkatársait is, hogy a bizalmatlanságot megtörjék, és jó partnerkapcsolatokat építsenek. Van olyan óvoda, ahol egy ilyen tanulmányút óta folyamatosan foglalkoztatnak menekült asszonyokat. Interkulturális színházat is csináltak, melyben menekült és magyar fiatalok közösen vettek részt.
„Könnyebben lehet az éveken át tartó túlórákat átvészelni, mert sokszínű dolgot csinálok. Ha már sok a pályázati adminisztráció, akkor kimegyekaz emberek közé és láthatom, hogy egy hét alatt mennyittanultak magyarul, közben milyen eredményeket értek el új munkahelyükön. Az aggódó magyar embereknek és a gyülekezeteknek elmondhatom, hogy gyönyörű az, ha ennyiféle ember Istent dicsérheti, vagy ha Istenről beszélhetünk a külföldiekkel, akik így még nem hallottak róla, és lehet, hogy nem is mindig kellenek a szavak, hitelesebb szeretni és segíteni" – mesél hivatásáról a misszióvezető. Akik keresztyénként érkeznek vagy nyitottak Krisztus szeretetére, azoknak segítik a beilleszkedését a gyülekezetekbe.
Új utak keresése
Programjaikat európai uniós és állami forrásokból finanszírozzák, melyekre minden évben pályáznak. Mint mondják, integrációs projektjeikkel mindig az volt a céljuk, hogy hosszú távon, éveken keresztül útmutatást tudjanak adni a résztvevőknek, de a pályázati rendszer miatt tizenkét hónapról tizenkét hónapra éltek és fejlesztették a szolgálatot, sosem tudva, hogy lesz-e pénzük a következő évre. Abban az évben, amikor nem nyertek EU-s támogatást az iskolaprogramra, rengeteg emberi erőfeszítés árán, részmunkaidőben foglalkoztatott munkatársakkal, egyházi támogatásokkal maradhatott fenn a projekt. Dél-afrikai, dél-koreai, amerikai, ír, skót, olasz, svájci és németországi testvéregyházaink és segélyszervezeteik támogatták a Menekültmisszió integrációs munkáját – valamint az elmúlt hónapokban egyházunk humanitárius segítségnyújtását is –, lehetővé téve annak további folytatását.
Idén június 30-al az összes futó projektjük lezárult, nyáron már csak azok záró adminisztrációját végezte a misszióvezető, a többi munkatárs munkaviszonya megszűnt. Mint mondják, a vasútállomásokon és a határokonnyáron kialakult krízishelyzetre a programjaik keretén belül egyébként sem tudtak volna reagálni, hisz azok a már elismert menekültek integrációját hivatottak segíteni. Hogy a felmerülő igényekre, lehetőségekre rugalmasabban tudjanak válaszolni, s az évek során kialakult, elhivatott csapat szakmai munkáját hosszútávra biztosítsák, s tovább foglalkozhassanak pártfogoltjaikkal, a misszió (volt) munkatársai Kalunba néven nonprofit kft-t alapítottak. Külföldi testvéregyházainkban is látni erre példát a hatékony működés érdekében. Pályáznak idén is, hogy korábbi programjaikat folytathassák, de álmaik között szerepel – szintén nyugat-európai mintára – a menedékkérő keresztyének segítése már a jogi procedúra ideje alatt is.
A rugalmasabb kereteknek köszönhetően, ismét együttműködve a Skót Misszióval, ősz elején szállást biztosítottak számosátutazó migránscsaládnak egy-egy éjszakára. A gyülekezet tagjai – köztük a menekültmisszió több korábbi pártfogoltja is – imádkoztak az úton lévőkért, kint voltak a pályaudvarokon, tolmácsoltak, s megnyitották templomukat a rászorulóknak. „Bejöttek az emberek – nem tudom, hogy kik, nem tudom, hogy mit tapasztaltak eddig – egy keresztyén gyülekezetbe, és boldogok voltak tőle" – meséli önkéntesként szerzett élményeit Kanizsai-Nagy Dóra. „Ott aludtak az imádságra használt teremben, békességben, szeretetben, és reggel megerősödve folytatták az útjukat. Én ezt nagyon nagy dolognak tartom, és hiszek abban, hogy maradandó értéke és üzenete van."
reformatus.hu