December 9-én ebből az alkalomból emlékezett és adott hálát az ökumenikus Lepramisszió vezetősége, munkatársai, a Dobos család és az ismerősök.
A hálaadó emlékezés színhelye a Református Zsinati székház ülésterme volt, ezzel is tiszteletet adva Dobos Károly hitvalló református lelkészi szolgálatának. Másrészt 1974-ben a Zsinati Székház tetőterében kapott helyet az induló Lepramisszió.
Bagi László házigazda lelkész, a Lepramisszió egyik kurátorának köszöntője után az igeszolgálatot Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke tartotta a tékozló fiú példázata alapján. „E példázat az Atya újjáteremtő szeretetét fejezi ki, mely karácsony közeledtével különösen is aktuális. Dobos Károly minden körülmények között Isten szeretetét sugározta mind szolgálataiban, mind életében."
Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió igazgatója emlékezett elődjére „Dobos Károly, a vezető" címmel. Elmondta, hogy Dobos Károly elhívott vezető volt, melynek legfőbb bizonyítéka, hogy emberileg a leglehetetlenebb időszakban (70-es évek Magyarországa) és a leglehetetlenebb életkorban (72 év) indította el a külmissziót. Isten pecsétjét jelzi, hogy a magyarországi Lepramisszió azóta is „kakukktojás" a kelet-európai régióban. Szuverén vezető volt, akit soha nem tudtak megingatni külső hatások vagy emberi vélekedések a belső szabadságában, Istentől kapott bizonyosságában. A világ mindig a szuverén emberek által megy előbbre... Szuggesztív vezető volt, aki hatásosan tudott lelkesíteni és meggyőzni másokat az általa fontosnak tartott ügyben.
De Dobos Károly (portré képen) széles látókörű vezető is volt, hiszen a Lepramisszió tevékenységét az első pillanattól a legszélesebb ökumenizmusra alapozta, ezzel jóval megelőzve korát. Innovatív vezetőként mindig megtalálta, hogy az adott időben és az adott lehetőségek között mit lehet tenni. Kiváló humán-erőforrás szakemberként az önkéntesek válogatásánál egyetlen „tesztelési" szempontja volt: az alázat. Aki először elvállalta a legszerényebb megbízatást is, később előbbre léphetett... Látó vezető volt, aki bár életében nem találkozott leprabeteggel, mégis úgy látta és láttatta őket, mintha ott ülnének mellette. A krisztusi szeretet adott látást számára, és így hagyott áldott emléket maga mögött, mint vezető is. Emlékezését azzal zárta, amivel Dobos Károly is minden beszédét befejezte: „A ti Bibliátokban is ott van Jézus parancsa: betegeket gyógyítsatok, leprásokat tisztítsatok! (Máté 10,8) Soha ne feledkezzetek meg erről! Szeressétek Krisztus kicsinyeit, a legnyomorultabb leprásokat, és gyógyítsátok meg őket!"
Kapi Zoltán evangélikus lelkész, a Lepramisszió elnökének imádsága, majd Bölcskei püspök áldásmondása zárta a rendezvényt, melynek során három rövid részlet is látható volt a Dobos Károlyról készült életrajzi filmből.
Riskóné Fazekas Márta