Laky Adolf ötvösművész 1829. június 14-én született és 1910. október 6-án hunyt el. Mesterségét apjánál, Laky Károlynál tanulta, aki a XIX. század első felében telepedett le az akkor fejlődésnek induló Pesten. Édesapja a Pesti Református Egyházközség gondnoki (akkori szóhasználattal kurátori) szolgálatát vállalva aktívan bekapcsolódott a gyülekezeti életbe.
A fiatal fiú részt vett az 1848−1849-es szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után menekülésre kényszerült, pár évig Párizsban élt. Visszaérkezését követően 1855-ben átvette apja Pesten található, Szervita tér 6. szám alatti üzletét. Az 1867-ben tartott koronázási ünnepségre ő készítette azt a két kazettát, amelyben arany koronázási ajándékokat nyújtottak át Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek. Az erre az alkalomra helyreállított Szent Korona javítási munkálataiban is szerepet vállalt.
Számos református egyházközség számára készített liturgikus ötvöstárgyakat, 1908-ban névtelenül juttatott adománya nagyban elősegítette a fasori református templom építésének megvalósítását. A pénz átadásának történetét 1912-ben az adakozó halálának második évfordulóján elmondott emlékbeszédében Kovácsy Sándor, a Budapesti Református Egyházközség főgondnoka a következőképpen foglalta össze:
„1908. április hó 23-án névjegyet kaptam. Ez Laky Adolf névjegye volt, amely Laky Adolf szép írásával azt tartalmazta, hogy én őt április hó 25-én déli 12 órakor látogassam meg, mert fontos dolgot óhajt velem megbeszélni. Mikor április 25-én a déli 12 órát a toronyóra ütötte, én is csengettem, és a lakásba belépve az ő szeretetreméltó neje fogadott, akivel néhány percig elbeszélgettünk, mikor Laky Adolf megjelent a szalon ajtajában, ahonnan üdvözölt és intett, hogy kövessem őt. Egyelőre nem tudtam mire vélni az intést − még kedves neje figyelmeztetett, hogy kövessem a férjét. Felálltam, s pár szobán keresztül menve, Laky Adolf írószobájában találtam magamat, ahol egy asztalhoz oly módon ültetett, hogy én csak a szemben lévő falat láttam, de hogy a szobában a hátam mögött mi történik, arról sejtelmem sem lehetett.
Kevés vártatva megjelenik hátam mögött Laky Adolf, három csomag ezer koronás bankjegyet tesz az asztalra azzal, hogy én számoljam meg, és amikor én olyan mozdulatot tettem, hogy az felesleges, akkor ő ismételve hangsúlyozta, hogy csak számoljam meg, és ugyanakkor egy lapon az ő saját kezü jelzését tette az asztalra.
Én számláltam addig, míg 300 db ezerkoronás bankjegyet megolvastam, és a kis lapot elolvastam, mely a következőleg hangzott: Egy úr, ki nevét nem akarja megmondani, felkért engem, hogy a mellékelt 300 000 koronát kézbesítsem a pesti református egyház gondnokságának azon határozott kikötéssel, hogy ezen összeg csatoltassék a Pesten a VI. és VII. kerültben építendő református templom alapjához, de más célra semmi szín alatt sem szabad felhasználni ezen összeget. És ha az ajándék nyilvánosságra nem hozatik, számíthat az egyház, hogy hasonló célra jövőben még jelentékeny összeg fog adatni.
Ekkor felállottam, és hálálkodni és megköszönni akartam az ajándékot, de ő ennek ellenállt és figyelmeztetett, hogy a pénzt jól tegyem el, nehogy elveszítsem, s úgyszólván búcsú nélkül egy másik szobába ment, nekem pedig nem maradt más hátra, mint nejétől búcsút venni, rohanni a takarékpénztárba, s a 300 000 koronát elhelyezni. Felolvasom a levelet is, melyet Laky Adolftól arra a levelemre kaptam, amellyel a 300 000 koronáról szóló takarékpénztári nyugtát megküldtem.
»Van szerencsém tudatni, hogy február 25-ről szóló becses levelét, valamint a Pesti Hazai Takarékpénztárnak a budapesti ref. egyháznak javára betett 300 000 koronáról szóló nyugtát a mai postával megkaptam. És midőn még Méltóságod szives fáradságáért ezennel hálás köszönetet mondok, felkérem, engem a jövőben is jóindulatában megtartani.«
Még Laky Adolf mond nekem hálás köszönetet az én fáradságaimért, és nem fogadja el tőlem a köszönetet a nagy adományért."
Kovácsy Sándor főgondnok megemlékező beszédét a következő gondolatokkal zárta: „Laky Adolf élete elmúlt. Egyházunkban az ő nemes egyénisége örökké élni fog, és nekünk Istentől az a forró kérésünk, hogy az ő élete és munkálkodása a jelen és a jövő nemzedéknek példaképpen szolgáljon. Hozzá hasonló embereket sokat adjon a magyar hazának és református egyházunknak. Mert akkor nem kell aggódni nemzetünk jövője felett, s bízhatunk abban, hogy hazánk és abban a mi református egyházunk hatalmas és nagy leend."
A jelentős részben Laky Adolf adományaként 1911-1913 között, Árkay Aladár tervei szerint felépült fasori református templom, Európa egyik legértékesebb művészettörténeti értékekkel rendelkező protestáns szakrális épülete. Laky Adolf emlékére a fasori református templom kertjében mellszobrot emeltek, amelyet Raith Béla szobrászművész mintázott. Arcképét az egyházközség lelkészi hivatalában őrzik, Deák-Ébner Lajos festőművész készítette. Síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található, amelyre egy számára kedves bibliai Igét véstek fel.
Laky Adolf nyaralója, a később a róla elnevezett zuglói utcában állt. Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely 2015 decemberében kiállítást rendez Laky Adolf emlékre.
Millisits Máté