A konferencia közönségét a 99. zsoltár többszólamú feldolgozásának előadásával üdvözülte a Semper Reformanda Énekegyüttes, melyet Király Levente Zoltán vezetett. Az éneklésébe a lelkes, zeneértő hallgatóság is bekapcsolódhatott. A kíséretet orgonán Szilágyi Gyula szolgáltatta, aki később szólójátékát is bemutathatta.
A zene után Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának dékánja rövid köszöntő beszédet mondott. „Nem vagyok egyházzenész, de zenéltem és kórusban énekeltem. Gyülekezeti tagként és lelkészként is kívülről tudom az énekeskönyv majd minden énekét. Így én is érzem az új énekeskönyv szükségességét. Ószövetséges teológusként pedig kifejezetten sürgetem azt" - mondta a dékán, majd két zsoltárból idézett beszédében. Először a 96. zsoltárból: „Énekeljetek az Úrnak, új éneket, énekelj az Úrnak, te egész föld!" A dékán szerint ez a felszólítás már önmagában kötelez minket az énekes dicséretre, de mindemellett annak teológiai alapját is megfogalmazza. A zsoltár verseiben olvashatjuk: hirdessétek az Úr szabadítását minden nap, nagy az Úr, méltó hogy dicsérjék, és magasztaljátok az Úr dicső nevét.
Második példaként Zsengellér Józseftől a 90. zsoltár első, szintén jól ismert sora hangzott fel: „Te benned bíztunk eleitől fogva!" A teológus meglátása az, hogy ez a zsoltár új és régi énekeinkre nézve egyaránt útmutatást adhat, mivel Isten emberek iránti tetteiről beszél és bűneink súlyáról, valamint Isten szabadításáról és kegyelméről is szól. Különösen igaz ez a 17. versre, ami Szenczi Molnár Albert fordításban így hangzik: „Kezeid munkáját igazgassad." „Én ezt az alázatot, mint óhajt kívánom a konferencia résztvevőinek és az új énekeskönyv létrehozóinak egyaránt " - fejezte be a dékán.
A szavak után ismét a hangok kaptak főszerepet. Byrd, E. Du Caurroy, Pullois, Lestocart és J. P. Sweelinck művei szólaltak meg a Semper Reformanda Énekegyüttes értő tolmácsolásában. Szólót énekelt Gaál Eszter.
Nem fölösleges
A megnyitó második felében Európa, Magyarország és egyházzene a reformáció után címmel Fekete Csaba, az Énekeskönyvi Bizottság elnöke tartott előadást. A II. helvét hitvallásból elevenítette fel azt a szövegrészt, mely azt mondja, nem kell elítélned azokat a gyülekezeteket, amelyek nem tudnak énekelni. Nincs ugyanis minden egyháznak módja az énekelésre. Az előadó véleménye szerint ez szép, elegáns elkendőzése annak, hogy Zürich egy időben mindenfajta éneklést megtiltott. „Ez a hitvallásnak nyilvánvaló hibája" - jelentette ki Fekete Csaba, majd áttért arra, hogy Magyarországon ekkoriban mi történt. Méliusz Juhász Péter azt tartotta, hogy énekeljük tovább a liturgiát, így születhetett meg hazánkban elsőként az anyanyelvi gregorián. Emellett jelen volt a középkori zenei örökség, ahogy a régi magyar istenes énekek is megmaradtak és a Genfi zsoltárkönyv szintén. Később, Magyarországon az ébredési mozgalmakkal együtt megjelent az a vonulat is, hogy az éneklés a szertartás fölösleges része.
Ezt követően az Énekeskönyvi Bizottság elnöke egyháztörténeti és egyházzene-történeti áttekintést adott arról, hogyan jutottunk el odáig, hogy a protestáns zenei örökséget elherdáljuk. „A liturgia hanyatlásával együtt a prédikáció is elkezdett hanyatlani. Ez nem csak a múlt" - figyelmeztetett az előadó, majd hozzátette, ót és újat össze kell hozni. „Vannak gyökereink, örökségünk, aminek továbbadásáról kell szólnunk, és ehhez kell megtalálni azt, hogyan lesz az igazi új."
Az énekegyüttes utolsó blokkja következett. Széles repertoárjukból további ízelítőt adtak, ezúttal Goudimel, Rossi, M.R Coelcho, J. P. Sweelinck szerzeményei csendültek fel.
A zárszót Tarr Zoltán, az MRE Zsinati Tanácsosa mondta. Hangsúlyozta, hogy a Magyarországi Református Egyház nagy adósságot törleszt azzal, hogy végre nekiállt egy új énekeskönyv létrehozásának, méghozzá együttműködve más Kárpát-medencei közösségekkel. „Számos szempontot kell figyelembe venni az új énekeskönyv megalkotásakor, sok kérdés van, amit meg kell válaszolni, de halad a munka. A cél, hogy 2017-re a reformáció évfordulójára elkészüljön az új énekeskönyv" — emelte ki. Végül a zsinati tanácsos még azt a gondolatot osztotta meg a hallgatósággal, hogy külföldről is hívtak előadókat konferenciára. Így a külföldi tapasztalatokat, a hasonló törekvések gondolatait hallva, új ötleteket is meríthetünk majd. Ez is bizonyítja, hogy részese a magyar reformátusság a világ reformátusságának, és élő kapcsolatot kíván ápolni az európai és világ református közösségével. Mindemellett meg akarjuk tartani és óvni a magyar örökséget is.
Szöveg: Kováts Annamária, Kép: Sereg Krisztián