Állítások, melyek szembesítenek önmagunkkal. Kérdések, melyek arra késztetnek, hogy végiggondoljuk identitásunkat. Egy blog, egy kérdőív és egy kutató, akit a református identitás érdekel.
Azon kell munkálkodnunk, hogy egyházunk jövője minél gazdagabb és teljesebb legyen – hangsúlyozza Kósa László. A művelődéstörténet professzorával, a budapest-budahegyvidéki gyülekezet presbiterével hetvenedik születésnapja előtt néhány nappal tanszéki irodájában beszélgettünk református azonosságtudatról, múltfeltárásról és a Kilencszáz szóról.
„A református identitás nem fogalmi absztrakció. A református identitás történik. A gyülekezetben. Számomra tehát a református identitás alapvetően és meghatározó módon áthagyományozott közösségi életforma” – írja Köntös László, a dunántúli egyházkerület lelkészi főjegyzője párbeszédjellegű cikksorozatunk második darabjában.
A magyar református identitás meghatározására mi nem vagyunk illetékesek, csak azok, akik egykor (1576) megalkották és elfogadták egyházunk hitvallásait, majd e hitvallások, mint zászló köré tömörültek – olvasható Sípos Ete Álmos írásában. Ezzel a cikkel indul sorozatunk, amely egy párbeszéd formájában a mai magyar református identitás kérdését próbálja minél több szemszögből megvilágítani.
Önmagunk és identitásunk megfogalmazása mindig időszerű feladat. Ezért döntött a reformatus.hu amellett, hogy elindítegy párbeszéd jellegű cikksorozatot, amely a magyar református identitás kérdését lenne hivatott minél több oldalról körbejárni. A cél természetesen nem a mindenre ráhúzható református önazonosság kikristályosítása, de az eltérő nézetek ütköztetése, vagyis a közösség önismeretének mélyítése mindenképp hasznos lehet – párbeszéd jellegű cikksorozatunk elé.