Isten szeme előtt – REND az Őrségben

2014. július 07., hétfő

Aprócska település az Őrség fái és magasodó dombjai között. Ez Őriszentpéter, amely bár eldugott és elsőre talán csöndesnek tűnik, kulturális és lelki élete annál zajlóbb. A fővárosból való több órás odavezető út ellenére azonban mégsem igaz rá Kányádi Sándor versének címe: Isten háta mögött. Sőt, Őriszentpéter nagyon is az Úristen szeme előtt van, hiszen a Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND) elnevezésű egyházkerületi találkozó július első hétvégéjén erre a településre hívogat mindenkit a hit és a megmaradás jegyében.

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám” (Habakuk 2,1)

Ez az igerész kíséri idén a REND három napját, amely alatt az Őrség nem csupán a találkozónak otthont adó térséget jelenti, de a keresztyén élet és feladatvállalás egyik fontos metaforájává is válik. „Minden hívő ember arra kapott elhívást, hogy őrizze azt, amit az Úr bízott rá” – figyelmeztetett Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében. A hit, a nemzeti örökség és identitás őrzése nem is történhetne méltóbb helyen, mint az Őrségben, ahol dunántúli egyházkerület területileg legnagyobb, ám lélekszámát tekintve legkisebb egyházmegyéje fekszik. Őriszentpéter történelme összefonódott a hazája határait és hagyományait őrző nép sorsával, de ezt az őrhelyet ezúttal nem csak a település, de a REND összes résztvevője elfoglalhatja. „Az őrzés azt jelenti, hogy örökkévaló értékeket őrzünk, az örök élet igazságát, az Igét és Jézus Krisztus evangéliumát.” – fogalmazott a püspök.

Itt is vannak mindahányan, akik őrizőkké kívánnak lenni: a REND hívószava nemcsak a dunántúli reformátussághoz, de a Kárpát-medence széles területére eljutott. A pénteki nyitó istentisztelet előtt szinte attól kellett tartani, hogy a hatalmas sátor árnyéka nem lesz elég a sereglő vendégeknek, a valamivel több mint ezer főt számláló település ritkán lát ekkora sokaságot egy helyen. Az Őrség csendje sem szokott a fúvószenekar hangos muzsikájához, most mégis, mintha sosem szólt volna más: a 90. zsoltár dallamait a gyülekezet énekszavával együtt vitte a szél messzire.

„Effata, azaz nyílj meg!” (Márk 7, 34)

„Az Őrségben nincsenek zárt utcakapuk, sem kerítések, az itteniek bárkit szívesen fogadnak az otthonaikba. Azt vallják: nincsen rejtegetni valóm, nyitott az életem. A mai emberre nem ez a viselkedés jellemző, a Szentírás viszont azt hangsúlyozza, Jézus szeretné, ha megnyílnánk egymás előtt, és előtte is. Krisztus a süketnek mondta, „Nyílj meg!”, s szavára az meggyógyult, de ki tudja, hány ilyen lelkileg beteg hallású embertársunk szorul hasonlóan gyógyulásra mellettünk. Vajon meghalljuk-e ilyenkor az Ige szavát?” – tette fel a kérdést Szakál Péter, az Őrségi Református Egyházmegye esperese nyitó prédikációjában. A REND lehetőség a találkozásra Istennel és egymással is, lehetőség arra, hogy lelkileg is megéljük az Ige szavát és Jézus méltó eszközeivé válhassunk. Az esperes zárásként kiemelte: Krisztus csak azokat tudja ma is meggyógyítani, akiket odavezetnek hozzá, ez pedig nekünk, keresztyéneknek a felelőssége. Ahhoz viszont, hogy jó eszközei lehessünk az Úrnak, a gyógyulást először az egymással való találkozásban kell megkezdenünk.

„Testvérek vagyunk az Úrban”

Ahogy a „Szala” fölötti kis hídon az áhítatról a Szabadtéri színpadhoz vándoroltunk, már az erdélyi kürtőskalács édes-fahéjas illata vezetett minket a református templom tornyának és fenyőfáinak enyhet adó árnyéka alá. Míg a templom lábánál fekvő kis játszóteret a gyerekek önfeledt zsivaja harsogta be, addig a színpadot a székely népviselet és a Pápai Vadvirág Táncegyüttes műsora töltötte be jókedvvel és élettel. A „Keleti-nyugati székelyek találkozója” a kárpát-medencei nyitottság szellemiségét képviselte.

A fórumon kiderült: a székelyek a honfoglaláshoz csatlakozva az ország őrzői lettek a keleti és a nyugati határra helyezve, így az Őrségben számos székely gyökerekkel bíró család él ma is. Az alkalmon a székelyudvarhelyi Belvárosi Református Egyházközség tett bizonyságot, lelkipásztoruk, Gede Ildikó (lenti képünkön) így fogalmazott: „Valamikor becsapódott egy kapu az itt élő, megmaradt székelyek és a keleti székelyek között. Isten kegyelméből most megnyílt ez a kapu, nekünk pedig nagyon sokat jelent ez a kéznyújtás, és ez a kapunyitás. Hiszem, hogy Isten akarta, hogy megéljük az egymásra találás csodáját, és hogy a világ legszebb nyelvén szólíthassuk egymást testvéreknek. Ahhoz, hogy áldás legyen a magyarság életén, az kell, hogy tudjunk egymásról, szeressük egymást, és érezzük, hogy testvérek vagyunk az Úrban is, a gyökereinkben is, és a nyelvünkben is.” A lelkipásztor bizonyságtételét a kis székelyudvarhelyi küldöttség és a közönség soraiban néhányan egy-egy könnycseppel kísérték a műsorzáró népdal pedig így válaszolt nekik: „Életemben csak egyszer voltam boldog, akkor is a két szememből könny csorogott.”

A REND-et kétévente szervezik meg a Dunántúli Református Egyházkerület területén – immár hatodik alkalommal –, mindig más-más település befogadó szeretetét élvezve. A hagyományos egyházi alkalmakon túl más műfajok is megjelennek (az első napot a Misztrál zenekar és a Zeneakadémia doktoranduszainak koncertje, valamint a Filmklub zárta, amelyben a Tűszekerek c. filmet vetítették le), a sokféle programot azonban összeköti az evangéliumi tartalom, amely a koncerteket és a fórumtalálkozókat is egyaránt áthatja. A szombati nap a hagyományos egyházi alkalmakon és a családi programokon kívül többek között nőszövetségi, kórus-, presbiteri, valamint református réteg- és hivatástalálkozókkal folytatódik.

Németi Noémi

A képek forrása a Dunántúli Református Egyházkerület honlapjáról, a refdunantul.hu-ról elérhető galériák. További képek a pénteki, a szombati, valamint a vasárnapi eseményekről.

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió