Az Egyházi Jövőkép Bizottság szeptemberig minden héten egy-egy egyházunk életét érintő témában hívja imaközösségre a gyülekezeteket. A felhívások a bizottság zsinati előterjesztésében megfogalmazott huszonnyolc témakört követik. A rovatot a testület tagjai gondozzák, most egyikük a lelkészek egzisztenciájához fűződő kérdések megválaszolásáért emeli fel a szavát.
„Ha azért bolondok vagyunk, Istenért (...) van az." (2Kor 5,13)
A lét a tét – mondjuk sokszor, amikor megfeszítjük erőnket nemzetként, családként vagy éppen dolgozóként, mindent bevetve a megmaradásért. Vagy éppen ellenkezőleg: nem csinálva semmit, mert valami nem fontos, nem ér annyit, hogy hajtsunk érte. Ez a dolgok emberi természete. Tudományosan is magyarázható mindez. Erre való az egzisztencia fogalma. Ott szokták ezt alkalmazni, ahol emelkedettebb formában gondolkodnak a létezésről: túl azon, hogy biológiailag élünk. Persze nagy dolog, ha a létezésről elmélkedhetünk: arról, hogy mi annak az alapja és miben jelenik meg. Izgalmas kérdések ezek.
A Biblia is foglalkozik a témával, és érdekes módon az egzisztencia gyökerének tartott fogalommal operál, amikor utolsó előfordulási helyén, Pál apostolságának védelmével kapcsolatban használja. Károli érthette a szót, amikor eredeti fordításában „bolondozásról" beszélt. Ma ennek alapján azokra gondolunk, akik valamit azért nem vesznek komolyan, mert hiányzik belőlük az a gondolkodás, amitől valami vagy valaki létünk értelme, azaz egzisztenciálisan fontos lehetne, és ezért nem ér annyit, hogy őrá vagy arra koncentráljunk.
Milyen más az apostoli gondolkodás, amely mindent bevet – az Istenért. Az ő szeretete szorongatja, és belőle táplálkozva feledkezik meg önmagáról, ehhez szab mindent, vállalva azt is, ami más mércével mérve nem normális.
Mi a lelkészi egzisztencia normája, ha nem ez? Mi a dolgunk adott esetben? Mit vállalunk és meddig mehetünk adott kérdésekben? Ki dönti el és mi a döntő? Ennél átfogóbban már nem is érinthetjük ezt a kérdéskört, és ennek kiértékelése tulajdonképpen attól függ, ki a kérdések körének középpontja, aki meghatározza a kör sugarát is, és hogy milyen szerepünk van a körben. Isten felől nézve tudjuk csak átlépni emberi erőforrásaink határát, és ezekből gazdálkodhatunk rendkívüli módon.
■
Adjunk hálát, hogy lelkészi egzisztenciánk Isten kezében van!
Imádkozzunk, hogy tápláljanak bennünket a belőle fakadó erőforrások, és eszerint gazdálkodjunk az anyagiak-testiek-lelkiek minden vonatkozásában!
Enghy Sándor