A reformátusság a hitvallásról tanácskozik Amerikában

2014. február 05., szerda

A református egyházak családjának tagjai őszinte és nyilvános párbeszéd keretében kölcsönös felelősségükről és a 2010-ben életre hívott közösség iránti elkötelezettségről tanácskoznak a napokban.

2010 után újból Grand Rapids-ben találkoztak a reformátusok, akik a Református Egyházak Világközössége (REV) és az Észak-Amerikai Keresztyén Református Egyház (CRCNA) meghívására szerte a világból két egymást követő konzultáció keretében a hitvallások szerepéről és az egyházi közösség (communio) következményeiről tanácskoznak február 2-7 között.

Az elmúlt évek ökumenikus tapasztalatai bizonyították, hogy vége annak a korszaknak, hogy egyházak életüket érintő lényeges döntéseket a maguk falain belül hoznak anélkül, hogy testvéregyházaikkal konzultálnának, véleményüket kikérnék, tapasztalataikat – terveiket és kudarcaikat – megosztanák egymással. Különösen igaz ez 2010 óta, a REV létrejötte, azaz a reformátusok közötti „egyházi közösség" kinyilvánítása óta. Ennek a felismerésnek a jegyében kezdeményezte az amerikai reformátusok konzervatívabbnak számító közössége a hitvallásról szóló párbeszédet testvéregyházaik mintegy 50 képviselőjével, köztük az MRE-vel és a REV képviselőivel.

Az Észak-Amerikai Keresztyén Református Egyház hitvallásai. A CRCNA-nek nincs klasszikus értelemben vett alkotmánya, amely rögzítené az egyház hivatalos hitvallási iratait, amelyek a Szentírásnak alávetett normaként szolgálnának az egyház tanításában. Ugyanakkor nyilvánvaló volt mindig is, hogy az egyház három történelmi felekezeti hitvallási irata tartozik a „kánonba". 2012-ben a zsinat ezzel kapcsolatban elfogadott egy határozatot, ami a tisztségviselők esküjét szabályozza: „Három hitvallást ismerünk el – Belga Hitvallás, Heidelbergi Káté és a Dordrechti Kánon – a keresztyén hit történelmi református kifejezéseként, amelyekben foglalt tanítás teljesen összhangban vannak Isten Igéjével. Ezek a hitvallások határozzák meg azt, ahogy a Szentírást értelmezzük, iránymutatásul szolgálnak, ahogy életünkkel választ adunk az evangéliumra és meghatározzák sajátos helyünket Krisztus testén belül."

Hitvallás: korlát vagy missziói iránymutatás

A kezdeményezés kiváltó oka az volt, hogy a CRCNA, más amerikai református egyházak példáját követve, szembesült azzal az igénnyel, hogy a történelmi, hivatalos hitvallási iratai mellett a református hagyomány más hitvallási iratát is valamilyen módon elismerje, ha nem is emeli az elismert, történelmi hitvallás rangjára. Miután 2012-ben zsinata a Belhari Hitvallás elismeréséről döntött. A kezdeményezők az apartheid idején született és a rasszizmust evangéliummal ellentétes bűnként elítélő, a Barmeni Teológiai Nyilatkozat mintáját követő hitvallást nemcsak történelmi érdekessége miatt javasolták hivatalos elfogadásra, hanem abból a meggyőződésből, hogy az a CRCNA önértelmezése és tanítása szempontjából lényeges iránymutatást fogalmaz meg. A kezdeményezés ugyan elbukott, de a zsinat köztes megoldásként és az antirasszizmus melletti elkötelezettsége jeléül külön „kategóriát" teremtett, és a sorban elsőként felvette az „Ökumenikus Hitvalló Nyilatkozatok" közé.

A Belhari Hitvallás. 1982-ben a Fokváros melletti Belharban fogadta el a Holland Református Missziói Egyház a Belhari Hitvallást. Végső, átdolgozott változata 1986-ban született meg. Ez a hitvallás bűnnek, a Biblia tanításával ellentétesnek bélyegezte a faji elkülönítést. A társadalomba mélyen beágyazott református egyház eme lépése kihúzta a talajt az apartheid rendszerének legitimitása alól. A hitvallás nem csupán a Dél-Afrikában vált az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb teológiai dokumentumává. Világszerte hasonlóan tekintenek rá, és több egyház – köztük az Amerikai Református Egyház (RCA) – is felvette hivatalos hitvallásai közé, vagy mérlegeli azt.

Mivel az egyháznak a megbékélést szolgáló közösségnek kell lennie, az egyház látható egységének kell tanúskodnia erről a megbékéléséről a dokumentum szerint. Ennek a hitvallásnak a talaján állva egyesült 1994-ben a fekete és színes bőrű híveket tömörítő Afrikai Holland Református Egyház és a Holland Református Missziói Egyház, és jött létre az Egyesülő Dél-Afrikai Református Egyház (Verenigende Gereformeerde Kerk in Suider-Afrika, VGKSA).

Az eredetileg faji alapon szerveződő „fehér" Holland Református Egyház, az MRE partneregyháza, 1998. évi zsinatán a Belhari Hitvallást a Szentírás tanításával összhangban lévő nyilatkozatként értékelte. 2011 októberében tartott zsinati ülésén pedig kinyilvánította, hogy a dél-afrikai református egyházak újraegyesítésének alapdokumentumaként tekint rá.

A konzultációval az volt CRCNA ökumenikus bizottságának célja, hogy vitára bocsássa és megfontolásra ajánlja az új hitvallási kategória hasznosságát. A tanácskozás ugyanakkor rávilágított a református közösség sajátosságaira. Szemben az evangélikus egyházak közösségével, a reformátusságnak nincs egyszer s mindenkorra meghatározott, lezárt, közös hitvallási „kánonja". A református egyházak szerte a világban eltérő hitvallásokat tartanak, eltérő módon rögzítve, hitvallási iratuknak. A reformátusság körében születik a mai napig a legtöbb új hitvallás, amelynek kiinduló pontja egy olyan történelmi helyzet lehet, ahol az egyház hitének és tanításának érvénye kerül veszélybe.

Egyes egyházak, megújulásuk vagy éppen egy egységesülésük alkalmával újabb hitvallásokat fogalmazhatnak meg, vagy vehetnek át. Mások, mint például a svájci reformátusok, éppen arra büszkék, hogy nem kötik meg missziójukban történelmi hitvallások. A hitvallások eltérő értelmezése és használata miatt a konzultáció résztvevői, meghagyva a CRNCA döntésének jogosságát saját helyzetére nézve, inkább zavarónak tartották az új kategória bevezetését. Zárónyilatkozatukban ugyanakkor elismerték a felvetett kérdés sürgető voltát és ajánlásokat fogalmaztak meg a REV számára a hitvallások hasznáról és kritériumairól, illetve új hitvallási formákról való párbeszéd kezdeményezésére tagegyházai között. Ez annál is inkább sürgető, hogy 2004-ben az akkori RVSZ nagygyűlése hitvallásként fogadta el a neoliberalizmust evangéliummal és Isten akaratával ellentétes ideológiájaként elítélő nyilatkozatát, ami sok tagegyház ellenkezését váltotta ki.

Az MRE és a hitvallások. Az MRE, mint ismeretes két hitvallást ismer el hivatalosan. A Heidelbergi Káté és a II. Hitvallás mellett ugyanakkor 2009-ben a Zsinat a CRNCA zsinatához hasonlóan mérlegelte egy harmadik hitvallás elismerésének lehetőségét. Az MRE Zsinata ugyanis Isten előtti hálával emlékezett meg 5 évvel ezelőtt az akkor 75 éves Barmeni Teológiai Nyilatkozatról. „A Barmeni Zsinat példaszerűen teljesítette a keresztyének prófétai küldetését, utat mutatva kora német református, evangélikus és uniált gyülekezeteinek. A Barmeni Zsinat maradandó példája a Krisztushoz hű egyháznak, amely ellenséges politikai közegben is inkább hallgat Urára, mint világi hatalmasságokra." – fogalmazott a zsinati határozat, amely a megemlékezésen túl azt is elhatározta, hogy mérlegeli a nyilatkozat harmadik hitvallásként való megerősítésének lehetőségét, felkérve a Zsinat Tanulmányi Bizottságát az erre vonatkozó konkrét előterjesztés megfogalmazására. Anélkül, hogy a hitvallások mellett egy második kategóriát teremtett volna, a Zsinat egyben mértékadó dokumentumként ajánlotta Barmeni Teológiai nyilatkozatot „tanulmányozásra és liturgiai használatra". A hitvalló nyilatkozatokról való tanácskozás után a világ reformátusságának egyházi közösségét érintő kihívások megvitatásával folytatódik a konzultáció, amelyen Jerry Pillay, a REV elnöke, Setri Nyomi, a szervezet főtitkára, illetve a kezdeményező amerikai református egyház vezetői részt vesznek.

Külügyi Iroda

Istent keresem

1Móz 24,28–67

„Az Úrtól indult el ez a dolog… Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink