Kedves imádkozó Fiatalok!

Jézus nem csak tanította imádkozni a tanítványokat, hanem világossá tette azt is, hogy az imádság által közösségünk van Ő vele, és közösségünk van egymással. Ezen kívül a Máté evangéliumában azt olvashatjuk, hogy: „… ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Mt 18,19) Amikor imádkozunk valamiért, az azt jelenti, hogy fontos számunkra.

Értékvesztő, rohanó, a lelkiekkel, egymással, a családokkal egyre kevesebbet törődő világunkban nagyon fontos az, ha magunkévá tesszük a társadalom legkisebb, de mindenképpen legfontosabb sejtjéről, a családról való gondoskodást. A felnövekvő nemzedékek életében pedig feltétlenül fontos, hogy gondolkodásuk azon értékvonal mentén mozogjon, pallérozódjon, finomuljon, amely számukra is, de a társadalom számára is - az Isten teremtéskor adott parancsát megtartva - az életet és a megmaradást jelenti addig, amíg Isten futást enged ennek a világnak.

Ezért örülök annak, hogy most az imaéjjelen az imádságok mind-mind a családokra irányulnak. Fontos azért könyörögni, hogy Isten adjon a családokon belül a hitvestársaknak hűséget, megértést, szeretetet, a szülők és a gyermekek között tiszteletet és megbecsülést. Adjon a szülők szívébe őszinte szeretetet és hálát eleve az élet áldásáért, a gyermekek szívébe hálát a gondoskodásért. Őrizze meg a családok egységét, hogy be tudják tölteni feladatukat és meleg, kényelmes bölcső lehessen a család mindenkor mindenki számára.

Az imádságban kívánok kitartást és a Szentlélek vezetését!

Fazekas László püspök, Szlovákiai Református Keresztyén Egyház