Teremtettségünkben sokfélék vagyunk, de egy lélek által vezetettek. Ennek megélése ajándék – vallja Szabóné László Lilla, a Művészetek völgye Református udvarában szolgálók koordinátora. A taliándörögdi templomkert kapuján belépve érintődtünk és érintettünk, keretbe illesztettük saját történetünket és végigjártuk az Istenhez vezető út igefonalát.
Szerethetően, sablonok nélkül mutatkozott be a pápai gyülekezet a művészetek völgye közönségének július utolsó hetében. A taliándörögdi református templom udvarára az igék mellé a szívüket is kitették a pápaiak.
Mitől boldog az ember? Mi a boldogság? Hogyan lehetünk boldogok? Az idei Művészetek Völgyében a református udvar a boldogság mélységeit kutatta.
"Megpihenni, sírni, nevetni, imádkozni, hallgatni, meghallgatni – apró mozzanatok egy templomkert időszakos életéből. Talán csak egy-egy embernek jelentőségteljesek, de ők újra felkeresik a helyet, amit sokan csak a nyugalom szigetének hívnak. Egy templom, egy kert, egy ház – egyház; az egyik legnagyobb világi fesztiválon." – a Parókia Portál riportja a taliándörögdi Református Udvarról.