A nyárlőrinci református templom a korábbi imaház átépítésével és kiegészítésével jött létre. Ahogy arról korábban beszámoltunk, az imaházat már az 1980-as évek végén úgy építették, hogy a hátsó fala könnyen megbontható legyen egy esetleges bővítésnél. Most az épület megújult és megszépült – tornyot, harangokat és új belsőt is kapott.

Hogy lássák, ez református templom
A Bács-Kiskun megyei Nyárlőrincen az 1980-as években úgy építettek imaházat, hogy már gondoltak rá: egyszer majd kibővítik azt.

Van értelme megváltozni

„Nagy dolgok ezek, de nem a legnagyobbak” – mondta igehirdetésében Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök. Szerinte a legfontosabb az, hogy mi magunk változzunk meg, ismerjük fel, hogy az életünk minden területén – betegségben, gyógyulásban, sikerekben és kudarcokban egyaránt – Istennel van dolgunk. „Megváltozni így, a legmélyebb értelemben, egészen le, a gyökerekig hatolva lehet, és csak így van értelme” – tette hozzá a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.

Persze felmerül a kérdés: van-e értelme megváltozni? Erre a Bogárdi Szabó István egy személyes történettel válaszolt: egy régi élményét mesélte el még a rendszerváltás idejéből, amikor Kőbányán volt lelkész és lehetőség nyílt az egyházi embereknek börtönökben szolgálni. „Kéthetente prédikáltam nekik, magyaráztam az igét, bízva benne, hogy majd csak megértik: meg kell változniuk. Volt azonban egy pimasz rab, aki mindig felhúzta a trikóját, hogy látszódjon a »Bűn az élet« feliratú tetoválása. Cinikus mosollyal mutogatta: »Tiszikém, miről beszélsz? Bűn az élet! Nincs értelme megváltozni.«” A püspök szerint azonban, ha mélyen belegondolunk az életbe, rájövünk: „semmi másnak nincs értelme, csak Isten irgalmáért, irgalmából megváltozni”.

Folytatja az édesapja munkáját

Tormási Zoltán főgondnok az ünnepségen felidézte: 2016-ban egy jótékonysági bállal alapozták meg az építkezést. A pályázatokhoz készültek önerőt gyűjteni, végül olyan sok adomány összegyűlt, ami a tervezés költségét is fedezte. A településen élő katolikusok is besegítettek, Ágoston atya, a Nyárlőrincen szolgáló katolikus pap a misén is hirdette: segítsék a hívek a reformátusok templomépítését. A Belügyminisztérium 45 millió forint támogatást adott az építkezéshez.

„Felszabadító, hogy végre elkészült, tudjuk használni a templomot” – ezt már Tormási Jenő, a gyülekezet gondnoka mondja, aki kétkezi építője is volt a templomnak. Valóban könnyebbség volt – tudjuk meg tőle –, hogy a templom hátsó részét az elődök úgy építették, hogy könnyen bontható legyen, de a torony kivitelezése azért komoly feladat volt. „Mégis, a legnehezebb a szakemberhiány volt” – teszi hozzá. Tormási Jenő már gyermekként, az 1980-as években itt sertepertélt az imaház kialakításakor édesapja körül, aki építője volt a lelki otthonnak. „Büszke vagyok, hogy apu munkáját folytathattam, de nehéz erre szavakat találni.” Tormási Jenő a tavalyi presbitériumi tisztújításon lett a gyülekezet gondnoka, erről azt mondja: örül, hogy így is szolgálhatja Istent.

Régi-új kelyhek

Új klenódiumok – úrvacsorai tárgyak ­– is készültek a nyárlőrinci gyülekezet számára: a 17. századi, jelenleg a kecskeméti Ráday Múzeumban őrzött kelyhük másolatai. Fogarasi Zsuzsa, az intézmény vezetője az ünnepségen elmondta: az 1644-ből származó kehely alig húsz évig szolgálta a gyülekezetet, mielőtt a török hódoltság elől Kecskemétre menekülő reformátusok magukkal vitték, hogy megmentsék. Most ebből a talpas pohárból készült két másolat. „Arra kérjük Istenünket, hogy ezek a poharak, edények ne csak húsz évig legyenek itt Nyárlőrincen, hanem több száz évig szolgálják a református gyülekezetet” – tette hozzá a múzeumigazgató. 

A gyermekeknek épült

„Nem a torony a fontos” – mondja Kókai Géza, a Lakitelek-Nyárlőrinc Református Társegyházközség lelkésze. Hangsúlyozza, a bővítésnek elsősorban nem hiúsági vagy esztétikai okai voltak, hanem az a tény, hogy már nem fértek el a korábbi imaházban. „Tízéves problémáról van szó. Muszáj volt bővítenünk – teszi hozzá. – Az, hogy közben lett torony, új harang és új klenódiumok az csak a ráadás, amiért még hálásabbak vagyunk.”

A templom Kókai Géza szerint kettős hangulatot áraszt: egyszerre hagyományos és modern. „Ez a gyülekezetünk egészét fejezi ki – van múltunk, amiben gyökerezünk, és látjuk a jövőt, amibe nézünk.” A jövő pedig természetesen a gyerekeket jelenti. A lelkész elmeséli: az első gyermek-istentiszteleten nem lehetett a helyükre ültetni a gyerekeket, a templom minden zegét-zugát bejárták. „Ez így van jól. Ez a templom nekik épült, hogy tíz év múlva itt konfirmáljanak, tizenöt év múlva itt kössenek házasságot, és húsz év múlva itt kereszteljük meg a gyermekeiket. Ez a templom az övék!”

Ennek megvalósulásában Sváb-Kovácsné Rédai Erzsébet pótpresbiter is bízik. Erzsébet szombatonként segít a lelkésznek a gyermek-istentiszteletek megtartásában. Azt mondja, van értelme foglalkozni a gyerekekkel: „bízom benne, hogy a most elültetett kis mag később kihajt a szívükben, és gyönyörű, gyümölcsöt hozó fává terebélyesedik”. Elcsukló hangon meséli, hogy számára szívügy volt a templom-kérdés, és mérhetetlenül hálás, hogy tényleg sikerült. „Hálás vagyok mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ezentúl ebben a gyönyörű épületben hallgathassuk hétről-hétre Isten igéjét.”

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd