Vállalva a keresztyén ember prófétai tisztét
2013. április 19., péntekMeglátásunk szerint azt jelenti, hogy az egyháznak saját problémáiban és kríziseiben első renden nem a körülményekkel kell tanácskoznia, hanem Urával, Jézus Krisztussal, aki Igéje és Szentlelke által életre hívta, szolgálatra küldte (misszió) és vezeti egyházát – az Egyházi Jövőkép Bizottság (EJB) tagjainak személyes önértelmezése.
Mi – ennek a bizottságnak a tagjai –, akik református testvéreinktől felkérést kaptunk erre a feladatra és Isten előtt állva, belülről is igent tudtunk mondani rá, nekiláttunk ennek a szép és roskasztó munkának. Kiindulási pontként megfogalmaztuk, mit hiszünk az egyházról. Ez a teológiai látás lényegében adott számunkra a Biblia és a hitvallásaink alapján. De mi következik mindebből ránk nézve e mostani helyzetben? Hogyan ad ez választ a fenntarthatatlan épületek sorsára és a gyülekezetek segélykiáltására, a felnövekvő nemzedékek közömbösségére vagy egyházellenességére, vagy épp annak a jelenségnek a következményeire, hogy Európa képtelen felvállalni saját keresztyén gyökereit és értékeit?
A bizottság ebben a helyzetben nem tartja önmagában elegendőnek, hogy szakértők bevonásával, egy mélyreható elemzés alapján fogalmazzon meg jövőképet a Zsinatnak. Küldetésünket ezen túlmenően abban látjuk, hogy az egyház egészét hívjuk saját jövőképének megfogalmazására – a Zsinat által is elfogadott teológiai meggyőződésünk alapján.
Nem tekintjük magunkat sem gyógyítóknak, sem válságmenedzsereknek. De a keresztyén ember prófétai tisztét vállaljuk, amikor egyházunk gyülekezeteit és intézményeit Isten előtti megállásra hívjuk, számadásra arról, hogy kik vagyunk, mi a küldetésünk, miből kell éppen ezért megtérnünk és mire kell önmagunkat odaszánnunk.
Nem kívánunk senkire – önmagunkat is beleértve – újabb adminisztrációs terheket róni. Ez ugyanis önmagában nem hoz megújulást egyházunk életében, a legjobb esetben is csak szolgálja azt. Viszont azt elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az egyház a maga jövőjéről párbeszéd folyamatában fogalmazza meg látását. Ezért is adtuk az Érintés címet ennek a füzetnek. Valódi közösség nincs érintés, egymásra hatás nélkül. De a káoszból rend és a semmiből élet sem születik másképp, mint a Szentlélek Úristen érintése által. A magunk eszközeivel ezért azt szeretnénk munkálni, hogy közös útkeresésünkben az egyház Ige és Lélek általi meghatározottsága legyen az elsődleges szempont, minden más – kulturális, szociológiai és gazdasági szempont – pedig ennek a függvénye. Az egyház létének sem alapja, sem jövője nincs Jézus Krisztuson kívül. Ez meglátásunk szerint azt jelenti, hogy az egyháznak saját problémáiban és kríziseiben első renden nem a körülményekkel kell tanácskoznia, hanem Urával, Jézus Krisztussal, aki Igéje és Szentlelke által életre hívta, szolgálatra küldte (misszió) és vezeti egyházát.
Elnöki elköszönő levél
dr Hamrathy András, EJB elnök levelében fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik részt vettek egyházunk jövőjéről való közös gondolkodásban.
- Lezárult az EJB munkája
- Presbiteri, püspöki vagy milyen rendszerű a magyar református egyház?
- Az egyházfinanszírozás alternatív koncepciójának kidolgozása
- Értékelvű kapcsolattartás az állammal
- Az elmúlt húsz év sikeres és zsákutcába jutott gyakorlatának összegyűjtése és kiértékelése
- Az intézmények és a fenntartó együttműködési irányelveinek kidolgozása, kapcsolata