Vállalva a keresztyén ember prófétai tisztét

2013. április 19., péntek

Meglátásunk szerint azt jelenti, hogy az egyháznak saját problémáiban és kríziseiben első renden nem a körülményekkel kell tanácskoznia, hanem Urával, Jézus Krisztussal, aki Igéje és Szentlelke által életre hívta, szolgálatra küldte (misszió) és vezeti egyházát – az Egyházi Jövőkép Bizottság (EJB) tagjainak személyes önértelmezése.

Mi – ennek a bizottságnak a tagjai –, akik református testvéreinktől felkérést kaptunk erre a feladatra és Isten előtt állva, belülről is igent tudtunk mondani rá, nekiláttunk ennek a szép és roskasztó munkának. Kiindulási pontként megfogalmaztuk, mit hiszünk az egyházról. Ez a teológiai látás lényegében adott számunkra a Biblia és a hitvallásaink alapján. De mi következik mindebből ránk nézve e mostani helyzetben? Hogyan ad ez választ a fenntarthatatlan épületek sorsára és a gyülekezetek segélykiáltására, a felnövekvő nemzedékek közömbösségére vagy egyházellenességére, vagy épp annak a jelenségnek a következményeire, hogy Európa képtelen felvállalni saját keresztyén gyökereit és értékeit?

 

A bizottság ebben a helyzetben nem tartja önmagában elegendőnek, hogy szakértők bevonásával, egy mélyreható elemzés alapján fogalmazzon meg jövőképet a Zsinatnak. Küldetésünket ezen túlmenően abban látjuk, hogy az egyház egészét hívjuk saját jövőképének megfogalmazására – a Zsinat által is elfogadott teológiai meggyőződésünk alapján.

 

Nem tekintjük magunkat sem gyógyítóknak, sem válságmenedzsereknek. De a keresztyén ember prófétai tisztét vállaljuk, amikor egyházunk gyülekezeteit és intézményeit Isten előtti megállásra hívjuk, számadásra arról, hogy kik vagyunk, mi a küldetésünk, miből kell éppen ezért megtérnünk és mire kell önmagunkat odaszánnunk.

 

Nem kívánunk senkire – önmagunkat is beleértve – újabb adminisztrációs terheket róni. Ez ugyanis önmagában nem hoz megújulást egyházunk életében, a legjobb esetben is csak szolgálja azt. Viszont azt elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az egyház a maga jövőjéről párbeszéd folyamatában fogalmazza meg látását. Ezért is adtuk az Érintés címet ennek a füzetnek. Valódi közösség nincs érintés, egymásra hatás nélkül. De a káoszból rend és a semmiből élet sem születik másképp, mint a Szentlélek Úristen érintése által. A magunk eszközeivel ezért azt szeretnénk munkálni, hogy közös útkeresésünkben az egyház Ige és Lélek általi meghatározottsága legyen az elsődleges szempont, minden más – kulturális, szociológiai és gazdasági szempont – pedig ennek a függvénye. Az egyház létének sem alapja, sem jövője nincs Jézus Krisztuson kívül. Ez meglátásunk szerint azt jelenti, hogy az egyháznak saját problémáiban és kríziseiben első renden nem a körülményekkel kell tanácskoznia, hanem Urával, Jézus Krisztussal, aki Igéje és Szentlelke által életre hívta, szolgálatra küldte (misszió) és vezeti egyházát.