"Urunk előttünk jár, megtart bennünket"- évzáró beszélgetés Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével

Horváth Andrea, 2019-12-30 18:30:53

- A 2019-es év volt a reformáció 502. esztendeje. Az 500. évforduló nagy figyelmet kapott, s a lendület, ami azt az időszakot jellemezte, töretlennek tűnik. Ön hogy látja?

- Hálásak vagyunk az Úristennek, mert folyamatosan olyan lehetőségeket és feladatokat ad, melyek nem is engedik, hogy ez a lendület elfogyjon. Kell a felülről érkező erő és nagyon sokat imádkozom a munkatársaimért is, hogy bírjuk a tempót, ami ezzel jár. De valóban azt érezzük, hogy évről évre nagyobbak a kihívások, több a feladat, és ennek nagyon örülök, mint ahogy annak is, hogy még mindig megvan a kezdeti lelkesedés, a kezdeti öröm. Fáradtságot érzünk, de kiégést egyáltalán nem. Elfáradunk, de nem megfáradunk.

- Mit mutat az év végi mérleg a Dunántúli Református Egyházkerületben?

- Nagyon sok öröm adatott, ugyanakkor sok nehézség és sok gyász is. Azt kell mondanom, hogy a 2019-es esztendő egy nagy próbatétel volt, talán a legnehezebb esztendő püspökségem alatt, ha így visszagondolok. Kezdem a közel 250 beruházással. Ezek nagy odafigyelést kívánnak, de úgy gondolom, hogy jól haladunk. Ha Pápát tekintjük, akkor hálás vagyok a Tudományos Gyűjtemények minden intézményéért, most kiemelve a Pannonia Reformata Múzeumot. Büszke vagyok, hogy ez a dunántúli reformátusság kirakata, református kulturális és közösségi hely, a szakrális térként és koncertteremként is jól működő Ótemplommal alkotva egységet. A pápai gimnázium felújításának második üteme is elkészült, a konyhát és a kiszolgáló helyiségeket szeptemberben vették használatba. Az egykori fiúkollégium is alapos külső-belső átalakításon ment át, itt a Tánc-Lánc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény dolgozhat. De folytatjuk a munkát, hisz szeretnénk a kor követelményeinek megfelelő új internátust is építeni az iskola mellett. Most a tervezés folyik, a szerkezetkész megvalósításra van keretünk jelen pillanatban. Igazgató asszony nagyon jó gazdája az intézménynek, határozottságával, lelkületével és szakértelmével vette kézbe a gimnázium vezetését. Öröm látni a Pápai Református Teológiai Akadémián is a munkát, rektor úr irányítása alatt itt tudós, nemzetközileg is elismert tanárok oktatnak. A pápai református templom is megszépült. S ez csak Pápa, de folytathatnám a sort, hisz az egyházkerületben is számos templom, közösségi tér, intézmény felújítása is elkészült vagy folyamatban van. Az egyetlen gond az, hogy hatalmas árrobbanás volt az építőiparban, így a beruházásaink forráshiányosak. Így legtöbb helyen csak az első ütemet tudjuk megvalósítani, de hálásak vagyunk azért is, ami eddig létrejöhetett.

- A fejlesztések, beruházások terén szerepet kap a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programban való részvétel is?

- A kormányzati támogatásnak köszönhetően 16 óvodaprojektből tíz megvalósulhat - ez nagyon nagy dolog. Egyetlen bánatom van csupán, hogy olyan megyeszékhelyeken nem sikerült ezt elindítani, ahol nagyon indokolt lett volna, ennek oka, hogy ezekben a nagyvárosokban nem találtak olyan telkeket, melyek az előírások szerint óvodának megfelelnek. Egy négy csoportos intézmény számára ugyanis minimum háromezer m2-es területre van szükség. Sajnos Veszprém, Szombathely, Győr, Zalaegerszeg is kimaradt ebből. Amennyiben lesz folytatás, ezek a települések lesznek az elsők az óvodafejlesztési projektben.

-   Egy épületnek akkor van értelme, ha az megtöltődik tartalommal, ezt gyakran hangsúlyozza püspök úr, sikerült ez az elmúlt esztendőben is?

- Jó látni, hogy ezt mutatják az elkészült beruházások, igen. Bár nagy erőket kötnek le ezek a beruházások, azért nem csak a felújítások, építkezések körül forog a világ, végezzük mindennapi feladatainkat is. Fontos a misszió, a fogyatkozó gyülekezetekben, mint például az Őrségben és Somogyban, igyekszünk megoldani a lelkészi állások betöltését. Ha ilyen helyeken meghal egy hűséges lelkipásztor, oda nehéz fiatalt találni, ez az egyik kihívás a kistelepülési misszióban. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni a nagyváros missziókat sem, s az is cél, hogy a nyolcezer főt meghaladó településeken legyen lelkipásztor. Nagy öröm, hogy Zalaszentgróton és környékén kialakul egy új egyházközség. Rendszeresek a pasztorációs látogatások, együtt vagyunk a gyülekezetekben, szeretetvendégségeken, beszélgetésekben, amik biztosítják, hogy valóban nagy családként tekinthessünk az egyházkerületre. Személy szerint nekem is nagyon fontos, hogy ne bürokratikus legyen az egyházvezetés, hanem személyes jelenléttel bizonyítsuk, hogy összetartozunk. Hálás vagyok az Úristennek, s alázattal büszke vagyok, hogy megkaptam azt az erőt, amivel minden levélre, e-mailre, megkeresésre tudtam válaszolni, a személyes beszélgetésekre is sort kerítettünk, ez is a pasztoráció része. A lelkészi egzisztenciát is próbáljuk kezelni, erre létrehoztunk egy alapot. Programok, fórumok, továbbképzések, csendes napok, hittanos találkozók szervezése, a REND előkészítése, kiadványaink gondozása - ezek a feladatok is hozzátartoznak a mindennapokhoz. 

- Említette, hogy az év mérlegéhez hozzátartoznak a veszteségek is.

- Igen, februárban búcsút vettünk Bellai Zoltán főtanácsos úrtól. Ezzel elkezdődött egy olyan sorozat, amely azt jelentette, hogy havonta temettem olyan lelkipásztor kollégákat, barátokat, akik nagyon fontosak voltak számomra és egyházunk számára is. Hitben engedtük el őket, de emberileg egyre nehezebb volt.

- A mérlegben nyilván vannak kudarcok, nehézségek is. Melyek ezek?

- A legnagyobb nehézség számomra az időbeosztás. Mindig lelkiismeretfurdalás gyötör, ha valamire nemet mondok, ha valahol nem tudok jelen lenni. Azt elhatároztam, hogy hacsak közegyházi tisztségemből fakadó - Generális Konvent, Kárpát-medencei ügyek, zsinat, Ökumenikus Tanács - kötelesség nem szólít el, kizárólag dunántúli meghívásokat fogadok el. Itt van az én szolgálati helyem, itt kell jelen lennem. Ugyanakkor tudom, hogy nem személy szerint engem hívnak, hanem az egyházkerületet jelenítem, jelenítjük meg. Én ma vagyok, holnap nem, az egyházkerület viszont igen. Az időbeosztás mindig problémát okoz. Persze a nap nekem is 24 óra, s ahhoz, hogy jól be tudjam osztani az időt, ahhoz korán kell kelnem… A sok utazásról, az egyéb nehézségekről, a felelősség súlyáról, a konfliktusok kezeléséről, a sokszor egészen abszurd helyzetekről is beszélhetnék, meg a napi emailek kezelésről. Hálával fogadom a nehézségeket is.

 - Most van szolgálati idejének tizenegyedik évében, 2020-ban lejár a második ciklus, ami mintha most kezdődött volna. Hogy tekint vissza erre az időszakra?

- Nagyon hálás vagyok az Úristennek azért, hogy a dunántúli reformátusság erre a szolgálatra méltatott, és nagy alázattal mondom, hogy minden gondunk és problémánk ellenére családként vagyunk együtt. Ez azért fontos, mert tartós feszültségben, ellentétekben nem lehet úgy dolgozni, hogy azon áldás legyen. Ha vannak is problémák, akkor azokat megbeszéljük, tisztázzuk, s az Úristen megáldja, megoldja ezeket a helyzeteket. Életem legszebb időszaka volt ez a lassan tizenkét év. Hálás vagyok a munkatársaimért, hisz az Úr hitben járó, szakmailag magasan képzett emberekkel vett körül, nélkülük nem menne. Hálás vagyok a saját gyülekezetemnek, ahol próbálok mindenben helyt állni, de érthető módon nem sikerül úgy, ahogy püspökségem előtt. Vannak segítségeim, működnek a körök, a gyülekezet megtanult így élni és fejlődni, a fontos alkalmakon ott vagyok, de köszönöm türelmüket és szeretetüket. Ha a Dunántúli Református Egyházkerület egy család, akkor a saját gyülekezetem a kisebb család. Nagyon hálás vagyok a konkrét értelemben vett családomnak is. Gyermekeink már kirepültek. Feleségemért mérhetetlenül hálás vagyok az Úrnak! Nélküle lehetetlen lenne ezt a szolgálatot így megélni. Ő egy türelmes, stabil és erős nő, aki ugyanakkor tele van gyengédséggel, határtalan szeretettel. Ő Isten eszköze a szolgálatomban, életemben.

- A következő ciklus?

- Nem rejtem véka alá, bízom abban, hogy az egyházkerület értékeli a közös munkánkat és bizalmat szavaz számomra a következő hat évre is. Ha már így akarta az Úr, akkor szeretném rendben végigjárni az előírt pályát. Sok minden elkezdődött, amit szeretnék befejezni. De a döntés Úré, és az Úron keresztül a választó gyülekezeteké, akik nekem bizalmat adtak ebben a két ciklusban. Az ő döntésüket, Isten akarataként, teljes alázattal elfogadom. Lenne még bőven feladat, s ha úgy alakul, akkor az időbeosztásomat át kell strukturálnom. A jövő év vezérigéje: "A mi kincsünk cserépedényekben van". Ez a vezérige utal a 2019-es esztendőre, melyben megtapasztaltuk az élet törékenységét, és azt, hogy van egy örökkévaló kincsünk, az Evangélium. Ezt az evangéliumot emberlétünk törékeny cserépedényében és életünk gyarlóságaiból megtisztulva szolgálhatjuk. Milyen nagy csoda, hogy így is Isten eszközei lehetünk. Ehhez társul a REND vezérigéje, mintegy ellensúlyozva ezt a vezérigét: "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!" 2020-ban két nagy esemény lesz egyházkerületünkben, egyrészt lezárjuk a ciklust, másrészt a REND, melynek Pápa ad otthont. 120 programmal, neves előadókkal látványos, színes fesztivál lesz ez, ahol a dunántúli reformátusság megmutatja önmagát. Az év második fele pedig a választásról fog szólni a törvényes rendben. A nagyobb ívű "elvi-teológiai-stratégiai" meglátásokról nem szóltam ebben a beszélgetésben, mert az egy külön interjú lenne. A cikluszáró püspöki jelentésemre már most készülök, ebben alapos elemzést adok arról a helyzetről, amiben vagyunk, de reménységgel próbálok megoldási javaslatokat is kínálni az új helyzet új kérdéseire és problémáira. Szóval van feladat, elég. De elég hozzá az Úr kegyelme, Urunk előttünk jár, megtart bennünket!


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 2115
Összesen 2009. június 2. óta : 39866675