Abaújvár egy festői, de elnéptelenedő határmenti település, évtizedek óta folyamatos az elvándorlás, leginkább az idősek maradtak a faluban.
Itt él Ágnes a családjával.
Az volt az álma, hogy porcelánfestő lesz, egy szakmunkásképzőben kitanulta a mesterséget, majd tizenhét évig dolgozott a hollóházi porcelángyárban.
Mikor 2008-ban leépítések voltak, Ágit elbocsátották a gyárból.
Férje fizetéséből és segélyekből élt az egész család, s már azon is gondolkodtak, hogy testvéreihez hasonlóan Budapesten kezdenek új életet.
Ági szégyellte, hogy nem tud példát mutatni lányának, ezért elvégzett egy szociális gondozói tanfolyamot és érettségi-előkészítőre jelentkezett.
Sokat segített neki a helyi református gyülekezet, ahol egyre közelebb került Istenhez.
Amikor a gyülekezet 2011-ben házigondozói szolgálatot hozott létre, Ágit is alkalmazták.
Kilenc idős embert gondoz: meglátogatja őket minden nap, vérnyomást és vércukor-szintet mér, bevásárol nekik.
A rábízott öregeket nagyon megviseli a magány is, szükségük van arra, hogy elbeszélgessenek Ágival.
Közben a gyülekezetben is megtalálta a helyét, a közösség egyik legaktívabb tagja lett.
Ha kell, bábozik, tábort szervez, süteményt süt, vagy kézügyességét kamatoztatva ajándéktárgyakra gravíroz.
Ági leérettségizett, jelenleg főiskolára jár, református közösségszervező szakon tanul.
„Nagy törés volt az életemben, hogy elveszítettem a munkámat,
de így elkezdődhetett valami új.”
